Mi az: a földből bújik elő, zöld, hamar fává cseperedik, büdös, hiába nyírják, tépik, cibálják, kiirthatatlan? Ez a bálványfa. A bálványfát vagy mirigyes bálványfát (Ailanthus altissima) néha ecetfának is nevezik, mint a Rhus hirta-t, de a két faj között nincs szorosabb kapcsolat. A tévesztés nem vethető a laikusok szemére, mert a bálványfát elsőnek leíró botanikusok is összekeverték a kínai lakkfával és a nagy japán lakkfával.

Egymás társaságában a három kerti rém: a vadszőlő, az akác és a bálványfa

A kertbe pottyant magból is gyorsan cseperedik, vagy alattomosan a kerítés alatt bújhat át. Mielőtt a bálványfa kipusztításához kezdenénk, érdemes különlegességeiről megemlékezni. Mindezt fontos tudni, ugyanis csak trükkökkel lehet kiirtani. A rendkívül agresszív növény csodálni való módon képes életben maradni. Ettől függetlenül nem szabad neki megkegyelmezni, mert néhány év alatt egy kisebb kertet is elfoglal.

Gyökérzete legfeljebb fél méter mélyre hatol, és lombkoronájához mérten tányérszerűen szétterülve hatalmas területet foglal el. A bálványfa gyökérzetének különlegessége, hogy tápanyagot és vizet is tud raktározni. Ráadásul egyfajta minifaiskolákat is képes működtetni, ha ugyanis a teljes föld feletti rész kipusztul, akkor a talaj közelében új csemeték sokaságát fejleszti. De nem is kell elpusztulni az (anya)fának ahhoz, hogy az apró csemeték sokaságában „gyönyörködhessünk”.

A viharok alaposan meg szokták tépázni a bálványfákat, ilyenkor gallyak, ágak törnek. Szivacsos bélszövetük miatt ugyanis a vesszők, s az ágak könnyen törnek. De ez meg sem kottyan nekik, mert újonnan hozott hajtásaik egy év alatt három métert is nőhetnek, és így hamar pótolják a koronaveszteséget. A bálványfát emberi környezetben nem teszi népszerűvé, hogy levelein kártevőriasztó, kellemetlen szagú, illóolajat termelő mirigyszőrök vannak.

Saját szempontjából kedvező tulajdonsága a környező növények növekedésének gátlása is. Gyökérzete az általa elfoglalt területen növényirtó hatású anyagot bocsájt ki (allelopátiás hatás). Hazánkban a bálványfának semmilyen kórokozója és kártevője nem ismert.
A kertbe tévedő és megerősödő bálványfát szívós munkával ki lehet irtani. A legerősebb törzset ki kell vágni, és a földből előtörő csemetéit valamelyik gyökérherbiciddel be kell kenni. Türelemre van szükség, mert a lombját veszített gyökérrendszer akár évekig is próbálkozik.

A szomszédból átmászó bálványfagyökérrel szemben sem tehetetlen az ingatlan tulajdonosa. Először meg kellene próbálkozni beszédbe elegyedve a szomszédot meggyőzni a bálványfa együttes eltávolításáról, és közösen hadba szállni amott a fa, a kerítésen innen pedig a sarjak ellen. Ha sikertelen az egyeztetés, akkor az önkormányzathoz lehet fordulni, de általában nincs regula a szomszéd növényfajainak korlátozására, mert a kertszabályok legfeljebb arról szólnak, hogy a kerítés közelében milyen feltételekkel lehet növényeket telepíteni. A bíróságokra került szomszédperek bírói gyakorlata szerint a fa kivágásának csak nagyon indokolt esetben van helye, akkor, ha a szomszédnak a fa megmaradása lényegesen nagyobb kárt okoz, mint amennyi előnyt jelent a tulajdonosnak. Egyébként egyszerűbbnek tűnik a szomszédot meggyőzni e gyomfa hátrányairól.
Ha sehogy sem sikerül egyezségre jutni, akkor jöhet a bosszú, melynek eszköze lehet az akác telepítése: ez ugyanis ugyanilyen orv sarjfejlesztő, sőt még aljasabb, mert tizenöt méteres úttest alatt is képes átbújni!