A hétvégén a tavalyi Syma Csarnokos kitérő után az idei Hortus Hungaricus visszakerült oda, ahol jól érzi magát: a szigetszentmiklósi Flora Virágpiacra. Gyakorlott kiállítók és látogatók szerint is sokkal jobb ez a hely mindenkinek, főleg autósoknak, mert a Hortus-busz – mint utólag megtudtam – pénteken nem járt. Mindegy, így legalább hosszú évek után újra átélhettem egy keveset a helyközi járatok semmihez sem hasonlítható légköréből.
De ne szaladjunk előre: bár nagyon vártam a hétvégi programokat, végül úgy hozta a sors, hogy csak péntek délelőtt tudtam kimenni, szerencsére már akkor is volt látnivaló bőven. Az idei Hortus központi témái a magyar termékek és az ősz voltak, így nem csoda, hogy elég nagy területet foglaltak el a jellegzetes magyar gyümölcsök, zöldségek.
Hangsúlyosan szerepeltek a gyógynövények, köztük is kiemelten a kamillavirág, de ott volt a híres Tóti dió, a fokhagyma és persze a fűszerpaprika is. Ez utóbbi még a virágkötők őszi kompozícióiban is jelentős helyet kapott, akárcsak az – faluhelyen már régóta ismert - újrahasznosított gumiabroncsok, bár így sem lettek sokkal szebbek…
A virágkompozíciók az őszt idézték így vagy úgy. Volt, aki cipősarkat is virágba borított, más fejdíszt készített.
Azért mégis a hagyományos őszi összeállítások voltak a legszebbek, szerintem.
Az enteriőröknél a növények nem túl sok szerepet kaptak, bár lehet, hogy péntek délelőtt én még nem láthattam mindet. Csak remélni merem, hogy ez alábbi nem a feng shui elvei szerint készült, mert ha igen, akkor jobb is, hogy nem ismerem behatóbban...
Ez viszont gyönyörű volt, ráadásul nem is profi készítette. Talán jobb is így.
A jövő fiatal kertépítőinél is a magyaros vonal volt a fő motívum, ami nekem már egy kicsit sok az utóbbi időben, de nyilván előre megadták nekik a témát, nem volt nagy választás. Így aztán volt kalocsai motívumokkal díszített ponyva alatt paprikával övezett pihenőkert – mentségükre legyen mondva, hogy kalocsai fiatalok maguk készítették. Piros-fehér-zöld ágyások, boroshordós-kerekeskutas, padra vetett hímzett mellényes megoldások.
Végül pedig egy messziről 56-os emlékműnek tűnő faldarab, de közelebbről kiderült, berendezték az érem két oldalát. Eszerint a jó magyar nemzeti trikolórt fest a kerítésére és ápolja kertjét, a rossz pedig graffitis, a fa tövébe dobja a csikket, sört iszik és letépi az utcatáblát. Na jó, kicsit túloztam. De ők is.
Az ovis kertépítők idén is kitettek magukért, nagyon helyes kompozíciók születtek:
A szabadtéri részen idén is volt nagy növényvásár, évelők, virághagymák és a legújabb sláger, a légtisztító smaragdfa is kapható volt.
Üde színfolt volt az ezek szerint már polgárjogot nyert többféle lila krumpli. Nagyon jól néznek ki, és állítólag rendkívül ízletesek is. Ráadásul a színük is megmarad főzéskor vagy sütéskor.
A kertészkedéshez szükséges kiegészítők közül nekem idén műanyag virágcserepek tetszettek a legjobban. Amúgy inkább szeretem az agyagot, de állandó helyhiánnyal küszködve ezek most mégis megmozgatták a fantáziámat. Az egyik fajta egymásra tornyozható, így kis helyen is nagyon sok növényünk lehet.
A másikat mindenképpen kipróbálom, mert függőleges kertet lehet vele kialakítani; az ereszcseréppel végre felfele is terjeszkedhet kis gangkertem.
Nagy bánatomra lemaradtam a favágóversenyről és bemutatóról, de amint a képeket láttam, nagyjából a tavalyi élmény ismétlődhetett meg. Akkor teljesen lenyűgözött, ahogy ezek az emberek bánnak a hatalmas fűrészekkel, fejszékkel, úgyhogy megnéztem újra a tavalyi fotókat. Ezen pl. addig vagdalták körbe-körbe a rönköket, míg az egyikből egy, a másikból - ha jól emlékszem - 4 kisszék jött ki. Nemhiába vannak a favágóvilág élvonalában!
Sajnáltam, hogy csak ilyen rövid időt tölthettem kint, gondolom, hétvégén még nagyon sok minden történt. A mondanivaló természetesen világos volt: "Szeresd, vedd a magyart!" - mármint a terméket, de ez nyilván nem volt kérdés eddig sem, hiszen senki nem vesz önszántából kínai fokhagymát, ha... De ez már egy másik poszt vagy blog témája.
Még több képért katt a Kapanyél Facebook-oldalára!
Utolsó kommentek