Kapanyél

A hétvégén a tavalyi Syma Csarnokos kitérő után az idei Hortus Hungaricus visszakerült oda, ahol jól érzi magát: a szigetszentmiklósi Flora Virágpiacra. Gyakorlott kiállítók és látogatók szerint is sokkal jobb ez a hely mindenkinek, főleg autósoknak, mert a Hortus-busz - mint utólag megtudtam - pénteken nem járt. Mindegy, így legalább hosszú évek után újra átélhettem egy keveset a helyközi járatok semmihez sem hasonlítható légköréből.

De ne szaladjunk előre: bár nagyon vártam a hétvégi programokat, végül úgy hozta a sors, hogy csak péntek délelőtt tudtam kimenni, szerencsére már akkor is volt látnivaló bőven. Az idei Hortus központi témái a magyar termékek és az ősz voltak, így nem csoda, hogy elég nagy területet foglaltak el a jellegzetes magyar gyümölcsök, zöldségek.

Mi az: a földből bújik elő, zöld, hamar fává cseperedik, büdös, hiába nyírják, tépik, cibálják, kiirthatatlan? Ez a bálványfa. A bálványfát vagy mirigyes bálványfát (Ailanthus altissima) néha ecetfának is nevezik, mint a Rhus hirta-t, de a két faj között nincs szorosabb kapcsolat. A tévesztés nem vethető a laikusok szemére, mert a bálványfát elsőnek leíró botanikusok is összekeverték a kínai lakkfával és a nagy japán lakkfával.

Egymás társaságában a három kerti rém: a vadszőlő, az akác és a bálványfa