Robogós fajta vagyok. Nem, nincsen Vespám (még!), csak nem tudok lassan menni, száguldozva jutok el A-ból B-be. Ha lehet, gyalog. Így a Rózsák tere mellett is évekig süvítettem el szinte naponta, anélkül, hogy különösebben felfigyeltem volna rá. Mentségemre legyen mondva, hogy régen elég lepukkant volt, majd hosszú ideig építési területté vált, mára viszont kívül-belül felújított, közparkként funkcionáló templomkert, amit bámulatos módon egyszer csak én is észrevettem.
A tér közepén álló templom tornyai már messziről látszanak, akármerről is érkezünk ide: a Keleti pályaudvar felől a Rákóczi útról a Huszár utcán, az Izabella utca felől, a Péterfy Sándor utcán vagy a Körútról a Dohány utcán a Rottenbiller utca felé. A környéken kis túlzással minden út a Rózsák terére vezet, mely nevét a látszat ellenére nem csak a téren burjánzó rózsabokrokról kapta.
A Rózsa u. felől
A tér történetéről annyit, hogy a kerület kiépülésekor (1870-es évek) először Baromvásár tér volt a neve a korábban is rendszeresen itt tartott állatvásárok miatt. 1856-ban Hild József tervei alapján felépült a szegényház (a mai Erzsébet Kórház), melyről a teret majd 20 évre rá Szegényház térnek keresztelték át. 1901-re készült el Steindl Imre tervei alapján a tér közepén álló Árpád-házi Szent Erzsébet plébániatemplom, melyet Ferenc József császár és király jelenlétében szenteltek fel. A tér mai nevét csak 1932-ben kapta meg, amikor halálának 700. évfordulóján a templom előtt felavatták a névadó Erzsébet szobrát (Damkó József alkotása).
És itt el is érkeztünk a rózsákhoz, hiszen Erzsébet nevéhez fűződik a rózsacsoda legendája. Erzsébet szerény életmódja mellett mindig igyekezett segíteni a szegényeket, betegeket. Menhelyet alapított árva gyerekeknek, kórházat hozott létre, ahol maga is ápolta a betegeket. Férje, Lajos támogatta ebben, de a család rossz szemmel nézte a „pazarlást”. Történt egyszer, hogy megint kenyeret vitt az éhezőknek a kötényében (más források szerint a kosarában), és találkozott sógorával, Henrikkel. A kérdésre, mit visz, Erzsébet félelmében azt válaszolta: rózsákat. Amikor megmutatta, a kenyerek helyett tényleg illatos rózsák voltak a kötényében.
Így lett hát a tér Rózsák tere, mostanra tényleg tele rózsabokrokkal és Szent Erzsébet „hagyatékával”, hiszen a környező épületekben kórház, kollégium, óvoda, görög katolikus templom kaptak helyet. A körbekerített templomkert is mindenki előtt nyitva áll.
Láttam unokázó nagypapát, misére váró embereket, beszélgető fiatalokat, jobb-rosszabb állapotú hajléktalanokat, turistákat, tolószékben levegőző idős asszonyt, "bogarászó" gyerekeket. Békésen megfértek egymás mellett.
Fűre lépni szabad, sőt, az aszfaltra rajzolni is, főleg, ha a mű a templom várasított másolata.
Minden szép rendezett, tiszta, ami talán a műemléki védelemnek is köszönhető, bár nem törvényszerű.
És ami budapesti parkokban egyáltalán nem természetes: van nyilvános illemhely, ráadásul ingyen!
A Károlyi-kertnél írtuk, milyen remek, hogy pár lépésre a legforgalmasabb helyektől egy békés szigetre bukkanhatunk. Itt is ez az érzés, bár a Dohány utcán egymást érik a trolik, valahogy a kerítésen belül ez sem zavaró.
Izabella u. - Dohány u. sarok
Aki arra jár, sétáljon körbe, érdemes!
Utolsó kommentek