Kapanyél

Parlagfű helyett pedig zöldség, gyümölcs, fűszer és virág. Mellé jó társaság, kertészkedés, testi és szellemi felfrissülés. Ezt nyújtja a közösségi kert, melynek a tengerentúlon és Európában nagyon régi hagyománya van, és szerencsére már nálunk is éledezik.

Berlin, Tempelhof

Budapesten az első közösség kert áprilisban nyílt meg Kispesten a Városi Kertek Közhasznú Egyesület és az önkormányzat együttműködésének köszönhetően. Aztán szép sorban jött a többi, hol 1-2 civil lelkesedésének köszönhetően, szinte gerillaakcióként, mint a Grundkert, hol egy szervezet kezdeményezésére, mint a Lecsós Kert a Millenárison vagy a Leonardo Kert a 8. kerület szívében, a Grundkert szomszédságában. Ez utóbbi kettőt a Kortárs Építészeti Központ szervezte meg, akik már 2010 óta foglalkoznak a közösségi kertek meghonosításával és kiépítésével.

A Lecsós Kert a Millenárison

Őszintén szólva én nem nagy jövőt jósoltam ennek az egésznek, amikor először hallottam róla. Akkortájt nem messze tőlünk, a Lehel út-Podmaniczky utca közé eső területen, a tervezett kormányzati negyed telkén indult a Fügés Kert, mely az elején be is fuccsolt a telek tulajdonosi viszonyainak tisztázatlansága miatt (ha jól tudom…) Ez is az én véleményemet látszott erősíteni, hogy a hivatali packázások miatt nem lesz belőle semmi, vagy a parcellatulajdonosok unnak bele abba, hogy ha esik, ha fúj, menni kell, csinálni kell. Szerencsére nem nekem lett igazam, nem sokkal később beindult a Lecsós Kert, mely azóta is remekül működik.

Egy kedves „földbirtokos” ismerős révén belülről is volt szerencsém megnézni a Leonardo Kertet. A telekszomszéd ház lakói eleinte bizalmatlanul figyelték a munkálatokat, később azonban belátták, hogy nem éjszaka randalírozó fiatalok tanyája lesz itt, hanem egy bekerített, szépen gondozott konyhakert kellemes emberekkel.

A parcellákon kívül félbevágott fémhordókat is kitettek, hogy mozgássérült kertbarátokat se kelljen megfosztani az élménytől.

A közösségi érzést erősítik a közös programok, ahol pl. raklapokból együtt építettek kerti bútorokat, játszóeszközöket.

A felmerülő kérdésekben szakember segíti a kertészkedőket, de mindenki maga választotta meg, mit ültet a földjébe. Van, aki természetes módon próbál védekezni a kártevők ellen – büdöske, levendula ültetésével -, mások egyedi módszereket próbálnak, pl. fejjel lefelé ültetnek paradicsomot.

A fúrt kútból végzik a locsolást, mindenki a magáét, de persze meg lehet kérni a „szomszédot”, ha valaki néhány napig nem tud menni. A parcellák pont akkorák, hogy – bár az első ásáskor nem úgy tűnt - azért nem kell megszakadni a munkától, viszont szép mennyiségű zöldséggel, fűszerrel látják el gondozójukat. 

A szomszédos Grundkert nem ennyire rendezett, de nagyon jópofa. Mostanra már azt is körbekerítették, de csak hálóval, így nincs hermetikusan elzárva a környezettől. Üde színfolt a házak között, kicsit hippis, de ezt valószínűleg nem bánják a nap mint nap arra járók.

A mozgalom tehát virágzik, egyre több helyen merül fel igény egy-egy közösségi kert kialakítására. Valószínűleg minden kerületben, városban akadna hely, nem kell más, csak néhány lelkes ember, aki elindítja, és rugalmas önkormányzatok, ahol belátják ennek az egésznek a hasznát. Vállalkozó szellemű kertészkedni vágyók pedig biztosan szép számmal akadnak, hiszen az eddigi kertekben is sorsolni kellett, annyi volt a jelentkező. Remek érzés, amikor a saját termesztésű paradicsomból, paprikából készül a lecsó, és az sem utolsó szempont, hogy akár családilag, gyerekekkel együtt újra felfedezzük, hogy bizony egy-egy zöldség nem egész évben terem, és az íze is teljesen más.

A gyerekekre koncentrál az a gyöngyösi fiatalember is, aki elindította a közösségi kertészkedés gyerekváltozatát, az Ovikert-programot. Ahogy minden másban, a kertészkedés, környezettudatosság, egészséges táplálkozás terén is nagyon fontos, hogy már gyerekkorban elkezdődjön az erre való nevelés. Mivel minden óvodának van udvara, mi sem egyszerűbb, mint leválasztani egy sarkot, és kialakítani egy minikertet.