Kapanyél

A legkorábban elvirágzó egynyáriakról már lehet magot gyűjteni. Nem is a magfogás a nehéz dolog, hanem a rendszerezés. Aki nem elég precíz, ne is fogjon hozzá, mert a sok mag hamar kaotikus összevisszaságba kerül. Azt is tudni kell, hogy hibridnövényekről nem érdemes magot szedni, mert ezek szülei csak egyetlen szezonra állnak össze, s a hibrid gyermek magjából nem saját magára hasonlatos növény lesz, hanem valamelyik szülőjére hajaz majd.

Vasárnapra semmilyen enyhülés nem várható, ezért aki hisz abban, hogy melegre a meleg a legjobb orvosság, ráadásul vasárnap Mátészalka környékén jár (mondjuk a Nyírmeggyesi Meggyfesztivál után), mindenképpen nézze meg az Aratófesztivált Ópályiban.

Apukámnak ugyan nem voltak jó emlékei a gyerekkori aratásokról, én pedig kb. 30 évvel ezelőtt, a mostanihoz hasonló hőségben címereztem kukoricát 1 hétig, amit az ellenségemnek sem kívánnék, de kívülállóként jó bulinak tűnik a vasárnapi program. A versenyző csapatok először is erőt gyűjtenek az aratópálinkából, majd kézzel ugranak neki a búzának, kaszával vágják a rendet, sarlóval szedik fel a tarlóról a learatott növényt, és a belőle sodort szalmakötéllel kötik csomóba, majd kereszt alakú máglyákba rakják a gépi csépléshez.

Amíg a kézi kaszások, marokszedők, kévekötők és keresztrakók versenyeznek, a szakácsverseny résztvevői régi szatmári aratóételeket főznek, kemencében sül majd a kenyér és a tésztamaradékból készült lángos.

A nap fénypontja az előző évekhez hasonlóan az ebédet követő, ½ 4-kor kezdődő, a helyiek által Paraszt Forma-1-nek keresztelt szekérverseny.

Időre húzzák majd a régi, fából készült, vasakkal erősített szekereket, rakománnyal vagy üresen, és az eredeti Forma 1-ből ismert kerékcsere is fontos része lesz a versenynek.

A rendezvényt egész nap kulturális program egészíti ki: régi aratódalokat hallhatunk, tánccsoportok mutatják be az aratóbálok társastáncait. Sötétedés után tűzijáték búcsúztatja a napot, és végül hajnalig tart majd a mulatság.

Részletes program itt.

Forrás

Ilyen névvel is illetik a rózsafélék családjába tartozó meggyet (Prunus cerasus), mely édes termésű testvére mellett rokonságban áll az almafélékkel, a barackkal és a szilvával is. Őshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, Magyarországon már a honfoglalás előtt ismerték a vad fák gyümölcseit. Erre utal a meggy szavunk finnugor eredete, míg a többi gyümölcs neve a török, a bolgár és más szláv nyelvekből származik. A hajdani lelőhelyeket pedig sok helység- és családnév őrzi: Nyírmeggyes, Megyaszó, Meggyes.

A tűző nap felértékeli az árnyékot, ilyenkor népszerűek a nagy árnyékot adó növények. Mind közt csodának számít a kétméteres levélátmérőt produkáló brazil óriáslapu (Gunnera manicata). Aki teheti, fényképeztesse magát az óriással, de ha vigyáznak rá, nálunk is megél, és bár a hazai lapukat messze felülmúlja, ekkorára nemigen nő meg, ugyanis egy átlagos kert nyújtotta lehetőségekhez képest igen kényes.

Több kertészeti szakkönyvben olvashatjuk, hogy a sárgarépa eredetileg nem narancssárga volt. Az első termesztett sárgarépák színe lila, citromsárga vagy fehér volt, a narancssárga csak később jelent meg. De hogyan, és miért? Erre a kérdésre egyik könyv sem adott választ. Végre Jamie és Adam (Az Állítólag c. műsor vezetői a Discovery csatornán) megválaszolták a blogjukban:

"A sárgarépa azért narancssárga, mert a narancs is narancssárga."