A mocsárkert a legegyszerűbben elkészíthető vizes élőhely. Nem kell mást tennünk, mint 10-20 cm mélyen kiásni a kiválasztott helyen a talajt, majd a mélyedést kibélelni geotextillel és tófóliával. A kiásott föld mintegy felét töltsük vissza a mederbe, és már ültethetjük is be a vízinövényeket.

Iris_sibirica_variegata_szibériai_nőszirom1.jpgSzibériai nőszirom

Iris_pseudacorus_mocsári_nőszirom.jpgMocsári nőszirom

A növények között hagyjunk egy kis szabad vízfelületet is. Egy kb. 1m2-esre tervezett kis mocsárkertnek a felét hagyjuk szabadon, a másik felébe 4-6 kiscserepes vízinövényt ültessünk. A fólia szélét lapos kövekkel, kéregdarabokkal takarjuk el. Arra ügyeljünk, hogy a tervezett vízszinttől a kert talajáig ne alakulhasson ki kapilláris szívóréteg, mert az akár egy nap alatt kiszippanthatja a vizet a mocsarunkból. A környező kertrész biztosan hálás lesz az extra locsolásért, de a vízinövények senyvedni fognak, mi pedig hiába keressük a lyukat a fólián…

A veszélyes zónába csak legalább diónyi kavicsokat, nagyobb köveket tegyünk.

mocsárkert_vázlat.jpg

A mocsárkert ezzel el is készült, annyi a teendőnk, hogy folyamatosan pótoljuk a párolgó vizet. Olyan növényeket tudunk így kertünkben nevelni, amelyek tartós vízborítás nélkül nem érzik jól magukat, vagy meg sem maradnak a kertben. A környék párásabb mikroklímája a mocsáron kívül növő növények számára is kedvező: szebben fejlődnek, tovább virágoznak.

lysimachia_punctata_Alexander-lizinka2.jpgAlexander-lizinka

Növényajánlat:

Mocsári gólyahír (Caltha palustris), pálmalevelű sás (Carex muskingumensis), villás sás (Carex pseudocyperus), csikorgófű (Gratiola officinalis), vízilófark (Hippuris vulgaris), békatutaj (Hydrocaris morsus-rannae), csavartlevelű szittyó (Juncus effusus Spiralis), kardlevelű szittyó (Juncus ensifolius), deres szittyó (Juncus infelxus), pénzlevelű lizinka, a zöld alapfaj és a sárga levelű 'Aurea' (Lysimachia nummularia), piroslevelű lizinka (Lysimachia ciliata Firecracker), Alexander-lizinka (Lysimachia punctata Alexander), tarka borgyökér (Oenanthe fistulosa Flamingo), hamis menta (Preslia cervina), teltvirágú nádiboglárka (Rannunculus acris multiplex), piroserű vízisóska (Rumex sanguineum), zebrakáka (Scirpus tabernaemontani Zebrinus), csukóka (Scutellaria galericulata), törpe gyékény (Typha minima), mocsári kála (Zantedeschia aetiopica).

Hippuris_vulgaris_vizilofark2.jpgVízilófark

Cotula_coronopifolia_lúgvirág1.jpgLúgvirág

Ha algásodni kezdene a mocsárkert vize, legegyszerűbb, ha kicsit kiszárítjuk. Hagyjuk elpárologni a vizet, és engedjük, hogy 1-2 napig szikkadjon a teteje. Arra azonban ügyeljünk, hogy ha békák, gőték használják gyerekszobának a mocsarunkat, ne pusztítsuk el őket a kiszárítással (hiszen ez állatkínzás lenne a javából – méghozzá védett állatokról van szó). Merjük a petéket/ebihalakat egy nagyobb vödörbe, és ha elmúlt az algaveszély, tegyük vissza őket az újra feltöltött mocsárba. Ezek az állatok nagy szolgálatot tesznek nekünk, felfalják a szintén a mocsárban szaporodni kívánó szúnyogok lárváit.

kecskebéka.jpgKecskebéka

Ha azt szeretnénk, hogy a mocsárkertet madarak is látogassák, hagyjunk egy kicsit nagyobb nyílt vízfelületet, és borítsuk a szélét lapos kövekkel, nehogy a madarak beleragadjanak az iszapba. Ha túl iszapos a széle, egy-két próbálkozás után rájönnek, hogy nem tudnak itt inni, és hiába várjuk őket.

Szerző: Tóth Zoltán - Aesculus Kertészet

http://www.toepites.hu/