Sorozatunk következő része a békákat mutatja be, amely - nemcsak a kertben - nagyon hasznos állat, hiszen szorgalmasan elpusztítja a nekünk nem annyira kedves rovarokat, pl. legyeket, szúnyogokat.

Sokan iszonyodnak tőle, és a néphagyományban sem mindig játszik pozitív szerepet. Gondoljunk csak arra, hogy valaki lenyeli a békát, vagy a mesék békává változtatott hőseire, vagy akár a bibliai tíz csapásra. Pedig a békák nagyon érdekesek, változatosak.

A kétéltűek (békák, varangyok, szalamandrák) bőre vékony és nyirkos. Ezért általában vizes környezetet igényelnek, nehogy kiszáradjanak. Utódaik is többnyire a vízben kelnek ki. A béka-és varangyivadékok először ebihalak, hasonlítanak is a halakra, kopoltyúval lélegeznek. Később az ebihal elveszíti hosszú farkát, kinőnek a lábai, és kialakul a tüdeje. Jó tudni, hogy már az ebihal is pusztítja a szúnyoglárvákat.

Vannak kifejezetten veszélyes békák, például a nyílméregbékák. Ezek furcsa nevüket onnan kapták, hogy a dél-amerikai indiánok az állatok bőréből kiválasztott méreggel kenik be a nyílhegyeket, és ezzel vadásznak. Ezek a békák terráriumokban is tarthatók, de szerencsére fogságban nem termelnek mérget, mert ehhez szükség van az eredeti élőhelyükön található speciális táplálékra. Az erősen mérgező állatok a természetben általában feltűnő színűek, ezzel tartják távol a ragadozókat.


Érdekességek a békákról

A Föld legnagyobb termetű békája a Góliát béka, amely akár 3,5 kg-ot nyom és akkora, mint egy tyúk.
A legapróbb a Gardiner által felfedezett Seychelles-szigeteki béka, amely szó szerint körömnyi méretű: a legfiatalabb állatok 3, a kifejlett példányok 11milliméteresek.
A bíborbékát (Nasikabatrachus sahyadrensis) csak 2003-ban fedezték fel a kutatók. Mivel az év nagy részét 4 méterrel a föld alatt tölti termeszekre vadászva, ritkán kerül az ember szeme elé.

Bár a béka kifejezetten vízi állat, fejlődésének egyes szakaszaiban vízhez kötött, mégis akadnak olyan fajok, amelyek a szélsőséges körülményekhez is alkalmazkodtak. Az egyik ilyen érdekes kivétel az Ausztráliában honos sivatagi béka (Cyclorana australis) (kép lent), amely a vizet a bőre alatti selyemgubószerű zsákban tárolja.


 

A malagaszi szivárványos béka (Scaphiophryne gottlebei) máshogyan alkalmazkodik a száraz éghajlathoz: az év tíz hónapját magát a föld alá ásva tölti, csak az esős hónapokra merészkedik a felszínre, hogy párosodjon. Lábai remekül alkalmazkodtak a meredek sziklafalak megmászásához - akár teljesen függőleges felületen is feljut. Az erdők eltűnése és a környezetszennyezés következtében a faj fennmaradása komoly veszélybe került.

Magyarországon szerencsére mérgező békafajok nem élnek, de érdemes megemlíteni a barna varangyot, amely a bőrén található szemölcsökben kétféle mérgező váladékot termel, amellyel elriasztja a ragadozókat. Szerencsére ezek a mérgező anyagok nem halálosak, de bőrirritációt kiválthatnak, ezért legyünk óvatosan velük.
A varangy nem tud ugrani, tehát, ha réten járva felzavarunk egy ilyen állatot, nézzük meg, hogyan menekül: ha gyorsan elugrál, akkor béka, ha elmászik, akkor varangy.


 

Magyarországi békák

Nálunk 11 faj honos, plusz a kecskebéka, amely a nagy és a kis tavibéka állandósult és szaporodóképes hibridje, tehát nem tekinthető önálló fajnak.

 
Unkafélék családja (Bombinatoridae)
            Vöröshasú unka (Bombina bombina)
            Sárgahasú unka (Bombina variegata)
Ásóbékafélék családja (Pelobatidae)
            Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)
Varangyfélék családja (Bufonidae)
            Barna varangy (Bufo bufo)
            Zöld varangy (Bufo viridis)
Levelibéka-félék családja (Hylidae)
            Zöld levelibéka (Hyla arborea)
Valódibéka-félék családja (Ranaidae)
            Gyepi béka (Rana temporaria)
            Mocsári béka (Rana arvalis)
            Erdei béka (Rana dalmatina) (kép lent)
            Nagy tavibéka (Pelophylax ridibundus)
            Kis tavibéka (Pelophylax lessonae)
            Kecskebéka (Pelophylax kl. esculentus)

 

 

Természetvédelem
A nálunk honos fajok természetvédelmi helyzete jó. Azok a fajok számítanak ritkábbnak, amelyek hegyvidéki élőhelyhez kötődnek (alpesi gőte, alpesi tarajosgőte, sárgahasú unka, gyepi béka).
A hazai fajokra leselkedő legnagyobb veszély az élőhelyek szűkülése mellett a közúti gázolás. Ez különösen azokat a fajokat érinti kora tavasszal, amelyek az úttesteken át igyekeznek víz közelébe szaporodni. Ilyenkor kifejlett állatok tömegével válhatnak gázolás áldozatává. Az autók a vizet elhagyó fiatal példányokat is megtizedelik (a gyepi béka, a barna varangy, alföldön az ásóbéka, a levelibéka, a zöldbékák).
A kétéltűek vándorlását hosszú távú műszaki megoldásokkal (alagutak, terelőkerítések és támfalak), illetve békamentő akciókkal kell segíteni, ahol csak lehetséges.

Ha kertünkben van egy kis tó, akkor hamarosan megtelepednek a békák is, és ezzel el is értünk a következő ponthoz:

A békák éneke
A békák jellegzetes hangja a brekegés, amelyet a hímek a felfújható torokzacskójukkal képeznek. A vízközelben lakók nagy bánatára a békák kifejezetten hangosak tudnak lenni. Főleg a párzás idején brekegnek a hímek, és éjjelente a koncert zavaró lehet.


Meteorológia
A levelibéka a szabad természetben tényleg képes jelezni az időjárást, mivel rossz időben elbújik, jó időben pedig szívesen kúszik fel a levelekre, és napozik. Viszont a terráriumban tartott békák viselkedése megváltozik, ezért barométerként nem használhatók.

Természetesen ez a poszt nem lehet teljes a következő videó nélkül: