A hobbikertészek többsége számára a növényvédelem és a metszés jelenti az igaz kihívást. Pedig egyik sem ördöngösség, megtanulható. A bonyolultabb ügynek a metszés számít. A pontos és hatékony metszéshez ismerni kell a növény külső és a belső igényeit, tulajdonságait: aki hibázik, súlyos árat fizethet.

A fás szárú kultúrnövények többsége igényli a rendszeres metszést. Ha az ollós, fűrészes karbantartás elmarad, a korona belsejében gyengül, majd megáll a hajtásnövekedés. Csak a lombkorona külső peremén számíthatunk hajtásnövekedésre, ahogy ez a meggyeknél megfigyelhető, a korona belseje pedig felkopaszodik.

A gyümölcsöt termő növényeknél igen fontos, hogy csak a megfelelő időben fogjunk kézbe vágószerszámot. A bonyolult, biokémiai információs rendszerrel szabályozott koronában ugyanis igen értékes, növekedést és fejlődést szabályozó hormonok cirkulálnak. Ezek jelentik egyébként a növényi anyagcsere csúcsát. A hajtásrendszeren belül folyamatosan vándorolnak oda, ahol éppen szükség van rájuk. Más anyag serkenti a növekedést, a hajtások elágazását, más a levelek, más a szaporító képletek, a virágok kialakulását. Egy rossz időben, rossz helyen elvégzett nyisszantással több év alatt összegyűjtött hormont sikerül elvenni a növénytől. Persze más alkalommal pontosan ez lehet a cél, de ez már valóban tudomány. A gyakorló kertbarátnak elég annyit tudnia, hogy a viszonylag szűk helyeken, ahol a cserjék, fák és egyéb növények versengenek a fényért, csapadékért, tápanyagért, időszakonként szükség van a föld feletti részek alakítására.

Nyáron is kell metszeni, pontosabban a koronát karban tartani, a hajtásokat ritkítani. Vannak azonban a metszésre rendkívül kényes növények, ilyenek a csonthéjasok. A cseresznye, kajszi, mandula, meggy, őszibarack és a szilva metszése télen tilos, ugyanis a fajok fő gyilkosának számító, ágkárosodásért, gutaütésért felelős baktérium és gomba ilyenkor a metszési sebeken bejut az élő szövetbe. Ezeket a fajokat tavasszal, virágzás előtt, illetve szüret után, augusztusban lehet metszeni. Keveset szabad csak vágni, és érdemes a sebet azonnal bekenni sebkezelővel.

A viszonylag hamar terebélyesedő cseresznyefák hatalmas vezérágát nyugodtan ki lehet ilyenkor vágni, hacsak nincs szükség az óriási árnyékra. Katlanozásnak mondják ezt. A fa hamar kiheveri a villámcsapásnak tűnő beavatkozást. A következő szezonra ugyan rengeteg vízhajtást szokott hozni, de ezeket két nyáron, mindig harmadjára kell ritkítani, és akkor újra helyreáll az egyensúly. Egy 20-30 éves cseresznye központi ága ugyanis már olyan magasságokba jut, ahová nem ér fel a permetezőgép, s a madarakon kívül csak a család legapróbb tagjai juthatnak fel a gyümölcsért, ezzel pedig a szülőkre, nagyszülőkre hozzák a frászt.