Az előző részben már ízelítőt kaphattunk a vegetáriánus életmód előnyeiről és hátrányairól, ma tovább folytatjuk az egyszerűnek egyáltalán nem nevezhető téma boncolgatását.
Sokan egyenesen szentségtörésnek, bűnnek tartják, ha valaki vegetáriánus körülmények között neveli a gyermekét. Sok a vita a szakértők között ezen téma körül, bár több kutatás is bizonyította már: az állati termékektől mentes, de megfelelően megtervezett étrend az élet minden szakaszában, beleértve a szoptatást és a gyermekkort is, kielégítő tápanyagbevitelt biztosít az ember számára. Nem gátolja a növekedést, sőt, egyértelmű egészségügyi előnyökkel jár. Ezt az Amerikai Dietetikai Szövetség és a Children’s National Medical Center (USA) is elismeri, támogatja.
A legtöbben talán etikai okokból válnak vegetáriánussá. Egy aranyos kismalac, egy újszülött kiscsibe sokunkból (igen, férfiakból is) vált ki védelmező szülői ösztönöket. Tudjuk azonban, hogy jóval többről van itt szó: komoly jogi és filozófiai érvrendszerek megszületésével járt a veganizmus elterjedése. Az alapvető emberi jogokat már kezdjük elfogadni, de mi a helyzet a többi élőlénnyel? Kit illet meg hasonló bánásmód? Ki számít személynek, hogy személyiségi jogai lehessenek? Aligha megválaszolható kérdések. Sokan a biológia pontatlan fajfogalmával érvelnek: ha két faj nem különíthető el egyértelműen egymástól, úgy ember és állat között sem húzódik éles határvonal. Félve teszem fel hát következő kérdésemet: húzódik-e egyértelmű határ növény és állat között? Ezen logika alapján nekünk is csupán a Nap energiáit szabadna felhasználnunk. Mások a heves vitában az intelligenciát tartják maguk előtt védőpajzs gyanánt: szerintük az állati értelemből következik, hogy tudatos, szenvedni képes lényekkel állunk szemben.
Jogi szempontból kétfelől közelíthetjük meg a kérdéskört. Gary L. Francione a „személyes tisztaság” pártján áll, miszerint minden érző lényt megillet a jog, hogy ne tulajdonként bánjanak vele. Elutasítja az állatok haszoncélú tartását, így a tejtermék- és tojásfogyasztást is. Peter Singer ezzel szemben az utilitarista filozófiát követi: egy tett következményét annak hasznossága alapján bírálja. Nevéhez fűződik a „párizsi kivétel” fogalom. Ennek lényege, hogy ha példának okáért baráti társaságunknál járunk vendégségben, és az illető család nem vegán elvek szerint főzött, nyugodtan együnk az ételből. Fanatikus ragaszkodásunk saját szabályainkhoz inkább ellenszenvet vált ki környezetünkből, így összességében kevesebb ember tér át a növényi táplálkozásra, az állatok helyzetén mit sem javítunk.
Peter Singer
A vegetariánus életmód egyértelműen „zöld dolog”. Zöld az, ami a környezetet tudatosan kíméli. De miért zöld a zöldségevés? Legfontosabb szempont a termelésbe bevont földterület és a felhasznált vízmennyiség drasztikus csökkenése. Tegyük fel, hogy 1 kg fehérjét szeretnénk előállítani. Ha mindezt szarvasmarhából szeretnénk kinyerni, úgy 190 négyzetméter termőföldre, és 105.000 liter édesvízre van szükségünk.Szójabab esetén ezek a számok töredékükre csökkennek: 16 négyzetméter föld, és 9000 liter víz szükséges. Létezik ennél is drasztikusabb megoldás: ha tengeri algák termesztéséből állítjuk elő az 1 kiló fehérjénket, akkor 0,6 négyzetméter földet (nem kell, hogy termő legyen!), és 2100 liter vizet (tengervíz is lehet!) kell csak kölcsönöznünk az anyatermészettől.
Voltak persze olyan furfangos emberek, akik ebbe az érvelésbe is bele tudtak kötni. Steven David 2001-ben íródott kutatási összefoglalójában olvashatjuk a következőket: Ha az USA összes termőföldjén növénytermesztést végeznének állattartás helyett, akkor a földeken dolgozó munkagépek miatt 900.000 állat helyett 500.000.000 pusztulna el évente! Ezt a számítást erdeiegér-populációk vizsgálata után végezte el.
Nézetei szerint a traktorok rengeteg állat balesetszerű halálát okozzák, így összességében nemhogy csökkenne, inkább nőne az elhalálozott állatok száma. A gondolatmenet azonban alapvetően hibás: David csupán a földterületek nagysága alapján számolt, az elpusztult állatokat nem fejenként vette. Az előző bekezdés adatai alapján könnyen belátható, hogy ugyanakkora föld növényekkel beültetve jóval több embert lát el táplálékkal, mintha állatokat tenyésztenénk rajta. Ráadásul a ragadozók által okozott veszteségeket sem vette figyelembe...
Ha a kedves Olvasó érez magában elég bátorságot, próbálja ki, milyen is az imént vázolt élet. Olvasson utána, nézegessen recepteket (rengeteget fog találni)! Először talán furcsa lesz, de rövid idő után szinte természetessé válik. A könnyedség, a lelki béke pedig sok mindenért kárpótol. Bátorításnak íme egy lista, a történelem híres vegetáriánusairól:
http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%ADres_veget%C3%A1ri%C3%A1nusok_list%C3%A1ja
Charles Darwin is vegetáriánus volt
Végezetül szeretném leszögezni: mindenki úgy cselekedjen, ahogy magának a legtöbb boldogságot szerzi. Ha a cikk kissé szubjektívan is közelíti meg a témát, nem szerettem volna senki fölött ítélkezni.
Tarján Gergely Zsolt - FitoFriday
Most szombaton és vasárnap (ápr. 20-21.) a FitoFriday egyik tagja ingyenes vezetést tart 11 órakor a Füvészkert Sakura-programján.
Utolsó kommentek