Közösségi kertek. Balkonkertészet. Divatosan csengő, sokak számárá mégis ismeretlen kifejezések. Mi is rejtőzik pontosan e fogalmak mögött? Ennek jár utána a mai FitoFriday.
Homo sapiens botanicus
Az ember, mióta embernek hívja magát, tudatosan használja fel a növényeket saját szükségleteinek kielégítésére. Életének megannyi területét befolyásolta a mezőgazdaság kialakulása: a triviális élelmezésen kívül fejleszthette gyógyító képességét, ruházkodását, élvezeti cikkeket készíthetett. Korai elődeink napjainak természetes részét képezte a föld művelése, a termény betakarítása, tartósítása, az étel elkészítése.
Azonban az állatvilágban megszokottnál intenzívebb agyműködésünknek köszönhetően relatíve gyorsan hihetetlen technikai fejlődésen mentünk keresztül. A városok, melyeket építettünk, látszólag elszigetelt kis világok lettek, ahol a táplálék különböző üzletekben lelhető fel, a megszerzéséért viszont a munkahelyünkön fektetünk be energiát. Honnan származik a tej, melyet reggel a müzlinkre öntünk? Hogyan készült a szendvicsünkből kilógó párizsi? Milyen földben termett a búza, amiből mindennapi kenyerünket sütik? Lássuk be, fogalmunk sincs.
A múlt
Talán van némi igazság a közhelyes mondásban, miszerint a vidéki ember jobb kedélyű. Rengetegen szakadtak ki évmilliós környezetükből, körülöttük aszfalt és betondzsungel tornyosult. Akik ezt felismerték, két dolgot tehettek: elköltöztek a Városból, vagy megpróbáltak tenni a helyzet ellen. Így alakultak ki a zöld mozgalmak: céljuk a térképek szürkéjének átfestése volt.
A közösségi kertek története viszonylag fiatal: az 1960-as években indultak az első kezdeményezések, természetesen a „föld alól”... Kezdetben a figyelemfelkeltő, „gerilla” akciók voltak többségben: fiatalok ültettek be kopár földsávokat virágokkal, vagy vizes lufiba rejtett magokat dobáltak be elhagyatott telkekre. Mindezt persze az állam áldása nélkül, illegálisan tették. Később törvényes csoportosulások is létrejöttek: az American Community Gardening Association 1979-ben alakult meg. Ezek után a mozgalom az Atlanti-óceán innenső oldalát is elérte: Nyugat-Európa után hazánkban is termékeny talajra lelt a környezettudatos gondolkodás. Budapest első, mintaértékű közösségi kertjét, a Millenáris Parkban található Lecsós Kertet 2011-ben hozták létre. Azóta hozzávetőleg 15-20 hasonló létesítmény jött létre.
Miért?
A közösségi kert definíciója igen könnyen értelmezhető: így hívunk minden olyan városi földterületet, amelyet emberek egy csoportja együttesen gondoz. Felosztását tekintve kétféle kerttípust különíthetünk el: léteznek teljes mértékben közösségi tulajdonú veteményesek, és vannak felparcellázott kertek is, ahol mindenkinek megvan a maga kis földdarabkája. Általában kihasználatlan önkormányzati telkeken, parkokban, iskola- vagy kórházudvarokon jönnek létre, helyi aktivisták lobbizását követően.
A városi földművelés számtalan előnyt rejt magában, melyeket szerteágazó jellegük miatt érdemes csoportokra bontani:
1. Közösségi kultúra - Valódi csoportokat hoz létre, amely a mai felgyorsult és kitágult világban igen ritka jelenség. A közösség tagjai felelősséggel tartoznak egymás iránt, rendszeresen találkoznak, együtt dolgoznak egy közös cél megvalósításán. Tulajdonosi hozzáállással, szeretettel gondozzák saját földjüket. Kialakulhatnak régebben természetes viselkedési minták, amelyek az izolálódó egyén korában egyre több fiatalból hiányoznak.
2. Szociális problémák enyhítése - Alacsony önértékelésű emberek énképe jelentősen javulhat a közösséghez való tartozás miatt, hiszen hasznos munkát végez társai számára is. Segít eloszlatni a kilátástalanságot, hosszú távú terveket fogalmaz meg. A megtermelt felesleget jótékony célra ajánlhatjuk fel, így a térség rászorulóinak asztalára is jó minőségű élelmiszer kerülhet.
3. Környezet és egészségvédelem – Azzal, hogy helyben termeljük meg élelmiszereink egy részét, nagy mértékben csökkenthetjük (gyakorlatilag nullával tehetjük egyenlővé) a hozzájuk kapcsolódó szállítási és csomagolási költségeket. Ezzel mérsékelhetjük a kibocsátott káros anyagok mennyiségét is. A növények folyamatos párologtatásukkal javítják a városok mikroklímáját(csökkentik a hőmérsékletet). Az újrahasznosítás és komposztálás egyértelmű következménye a kevesebb szemét! A magasabb zöldség- és gyümölcsbevitel, a rendszeres mozgás pedig az egészségünkre lesz pozitív hatással.
4. Oktatás, nevelés – A közösségi kertekben helyi iskolák kihelyezett tanórákat tarthatnak, a gyerekek és fiatalok megismerhetik a környezettudatos életmód gyakorlati oldalát is.
Könnyen belátható tehát: a városi kertészkedés JÓ!
Mit, hogyan?
A budapesti közösségi kertekben elsősorban zöldségek termesztése folyik: paradicsom, paprika, bab, karalábé, répa terem a forgalmas utcák mellett megbúvó földeken. Természetesen azt ültetünk, amit csak szeretnénk! Tájékozódjunk, van-e a közelünkben hasonló létesítmény. Bátran keressük meg az üzemeltetőket, vagy ha elég erőt érzünk magunkban, kezdeményezzük új kert létrehozását! Azok se keseredjenek el, akik számára egyik fent említett út sem járható: az erkélyen, vagy az ablakpárkányon vígan megélő fűszernövények gondozása is sok örömet okozhat, a finom ételekről nem is szólva...
A világhálón számtalan hasznos tanács és információ érhető el a városi növénytermesztéssel kapcsolatban, érdemes tehát keresni és kérdezni! Ma pl. Zuglóban tartanak fórumot az első ott induló közösségi kertről. Részletek itt.
Szerző: Tarján Gergely - FitoFriday
Utolsó kommentek