Ezzel a felirattal találkozunk, ha a Füvészkert Pálmaházába lépve balra fordulunk. A táblához közelebb menve se derül ki sok minden erről a nem túl jellegzetes fáról. Mi most egy kicsit azért körbejárjuk az előbb említett óriás csalánfát (Dendrocnide excelsa) és rokonságát.
A csalánfák Ausztrália keleti partján és a Polinéz szigetvilág erdőszélein őshonosak. 6 fajukból mindössze kettő nő meg tényleg fa méretűre, a maradék 4 mindössze alacsonyabb bokrok formájában nyújt táplálékot számos rovarnak. A fák viszonylag nagy lombkoronájú, maximum 40 méter magasra megnövő fásszárúak. Mint általában az erdőszéli fákra jellemző, ez a 2 fafaj is gyors növésű, és nagy fényigényű. Fájuk puha, rostban szegény, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy miután elpusztulnak, kb. 2 év alatt teljesen elrothadnak. Virágzatuk apró virágokból áll, és az ágak villás elágazásában foglal helyet (bár sajnos virágzást a Füvészkertben a FitoFriday tagjai még nem látták soha).
A csalánfélék családjába tartozik, ahova a nálunk is megtalálható nagy csalánt is sorolják. Azonban az óriás csalánfa (Dendrocnide excelsa), vagy a gympie gympie (Dendrocnide moroides) sokkal veszedelmesebb, mint azt hazai rokona alapján feltételeznénk. A nagy csalán (Urtica dioica) levelén és szárán található ívben hajlott szőrők szilikát tartalmúak, és ha ezekhez a szőrökhöz rossz irányból közelítünk, könnyen letörnek. Ezekből a miniatűr üvegcső szerű képletekből aztán különböző savak és más anyagok kerülnek az ember bőrére, amelyek duzzanatot, és viszkető érzést okoznak. Ezzel szemben a csalánfák másképpen szúrnak! Az ő szőreik kisebbek, mint az előbb említettek, és amikor hozzájuk érünk, letörnek és bőrünkbe fúródnak, olyannyira mélyre, hogy a legtöbb esetben a szőr felett a bőr szövete záródik, és körbenövi azt. Ez azért nagyon kellemetlen, mert a növény által termelt neurotoxin, ami az érintkezéssel a szervezetünkbe került, nagyon ellenálló (mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egy kb. 100 éve eltett növényi darabból izolált méreg még mindig képes hatást kifejteni).
Miután a méreg a szervezetünkbe került, szinte azonnal kifejti hatását, és kb. fél óra múlva éri el a csúcsot. Égő érzést, súlyosabb esetekben bénulást okoz, melyet gyakran hányás kísér (ahogy az alább a videóban is látható). Itt azonban meg kell jegyezzük, hogy az okozott tünetek tekintetében nagy különbségek vannak az egyes fajok között, így a Füvészkertben található csalánfa nem okoz ilyen súlyos megbetegedést (de a táblán található szöveg még így is helytálló!). Nagyon fontos megemlíteni, hogy a szőrök képesek enyhébb légmozgás hatására a levegőbe kerülni, és kb. 1,5-2 óra a növény társaságában már kiválthat allergiás reakciókat (ezért vizsgálják ezeket a növényeket maszkban). Mint korábban említettük, a szőrök több évig képesek “épségben” megmaradni a bőr alatt, majd aztán hő- vagy mechanikai hatásra újra kiválthatják a tüneteket, ezért ha valakit egyszer megszúrt a növény, az évekig is szenvedhet annak hatásától. Ezidáig egyetlen kezelési módot találtak: az érintett bőrfelületet bekenik gyantával, és mint ahogy szőrtelenítenek, egy gézlappal kirántják az apró szőröket, de sajnos a korábban leírtak alapján ez sem jár teljes sikerrel.
Számos dokumentált eset létezik mérgezésekről, de a kutatók még nem azonosították a toxint, pedig orvosi szempontból is igen érdekes! A méreg ugyanis nem okoz maradandó károsodást, ellentétben a többi bénulást okozó szerrel. Enyhébb esetekben néhány nap, súlyosabb esetekben 1-2 hét kórházi kezelés után egészségesen távozhat a beteg. Ezidáig két halálesetet írtak le. Az első a 20. század elején történt, amikor is egy férfi a fa kérgéből evett, ami később a vesztét okozta. A második áldozat csak közvetve kapcsolódik a növényhez: egy katonatiszt Ausztrália keleti partjánál állomásozott éppen, és egy gyakorlat során az erdőben jött rá a szükség, ahol a fa levelét vette segítségül. Olyan borzasztó fájdalmai voltak, hogy kis idő múlva lelőtte saját magát.
Reméljük ezzel a kis ismertetővel mindenki kíváncsiságát kielégítettük, és még véletlenül sem próbálja ki senki, tényleg “fájdalmas és veszélyes”-e a növény érintése. Ha azonban felkeltettük az érdeklődésedet a Pálmaház növényei iránt, a FitoFriday sok szeretettel vár a Múzeumok Éjszakáján június 22-én, ahol a szakvezetés mellett FitoFriday is lesz: érdekes kísérletekkel mutatjuk be a növények és a fény kapcsolatát.
Szerző: Kiss Tamás - FitoFriday
Utolsó kommentek