Kapanyél

El lehet-e hagyni a húst, az állati eredetű termékeket mindennapjainkból? Ha igen, miért? Hogyan? És egyáltalán, mi tartozik ebbe a kategóriába? Ahány vegetáriánus, annyiféle válasz lehetséges e kérdésekre. Alapvető elvek, irányok azonban egyértelműen felismerhetők: ezekről írunk ma.

Ha az átlagember a vegetáriánus szót hallja, először biztosan a finoman pácolt hús által okozott gasztronómiai élvezeteket elutasító, zöldségeken élő különcök jutnak eszébe. És valóban, a vegetáriánus életmód nullköve az étkezés átalakítása. Az alapján, ki mit eszik meg, és mit nem, éles határvonalakat húzhatunk a vegák csoportjai között. Létezik „szemivegetarianizmus”, amely inkább egyfajta fitnesz életstílus táplálkozási velejárója, mintsem komoly elvi háttérrel rendelkező világnézet: a „félvegák” csak világos húst fogyasztanak, baromfit és halat. Azokat, akik nem fogyasztanak semmiféle húst, a többi állati eredetű táplálékuk alapján tudjuk kategorizálni. Az ovovegetáriánusok tányérjára tojás, a laktovegetáriánusokéra tejtermék, míg az ovo-laktovegetáriánusokéra mindkettő kerülhet. A legradikálisabb, mindenféle állati terméket elutasító irányzat a veganizmus.

„Mindenféle állati termék” - ha továbbvisszük a gondolatot, eszünkbe jutnak életünknek az ételen kívüli egyéb elemei is. Szinte rögtön bevillannak a cipők, kabátok: ezek millióit készítik szarvasmarha bőréből, juhok szőréből, vagy éppen nyest bundájából. Vagy ott vannak az állatokon tesztelt kozmetikumok, tőlük is hangos néhanapján a média. Az interneten tucatnyi listát lehet találni az ilyen „gonosz”, kevésbé zöld gondolkodású vállalatokról.

Számtalan olyan árucikket használunk, amelyről sokan nem is gondolnánk, miből készültek. Ezek előállítása nem mindig jár az állat halálával, néha azonban igen. Itt van mindjárt a zselatin. Kocsonyák, lekvárok, pudingok, gumicukrok állagjavítója, gyógyszerek sikamlós bevonata lehet.

Miből áll, hogyan készítik ezt az anyagot? A zselatin azért képes bizonyos keverékeket, anyagokat ilyen jól egyben tartani, mert eredeti funkciója is ez. Kiindulási vegyületei állati kötőszövetekben, csontokban lelhetők fel. Többnyire szarvasmarha vagy ló csontjából nyerik a szükséges mennyiséget.

Megdöbbentő lehet a kárminfesték gyártásának eljárása. A nők által közkedvelt rúzsok, valamint a cseresznyés kóla vöröses színét adó kemikáliát ugyanis egy apró állatból, a bíbortetűből (Dactylopius coccus) készítik. A Füvészkertben is megtalálható fügekaktuszon élősködő ízeltlábúak szárnyatlan nőstényeit befogdossák, majd pépesre morzsolják. A „tetemekből” aztán vegyészeti eljárásokkal kivonható a festékanyag.

Még vegetáriánus berkeken belül is komoly viták folynak egyes rovarok által előállított termékekkel kapcsolatban. A két legfontosabb ilyen „gyártmány” a méz és a selyem. Előbbit méhek, utóbbit selyemhernyók „készítik”. Vannak, akik ugyanolyan kizsákmányolásnak tekintik ezt a fajta állattartást is, mint a többit, egyes vegánok szerint viszont ebben az esetben kivételt tehetünk, hiszen ezek a rovarok érdemben nem veszítenek szabadságukból, életminőségükből.

A teljesség igénye nélkül láthattuk tehát, mi az, amit egy vegán ember semmiképpen nem venne meg. A miértek megértése nélkül azonban nem teljes a kép.

Mi motiválja az ember fiát/lányát, hogy szakítson őseinek egy fontos hagyományával? Itt ágazik ezerfelé a vegetáriánus társadalom, mindannyian egy kicsit másképp gondolkodunk a dolgokról, így máshogy felelünk a fenti kérdésre is. Vannak, akik csupán az egészségük védelme érdekében mondanak le a húsról. Elsőre furcsának tűnő állítás, hiszen a világ nagymamáinak közel 99%-a ellenzi, sőt, kifejezetten károsnak tartja a vegetarianizmust. A tréfát félretéve, járjunk inkább utána a tényeknek. Ha pusztán növényi forrásból kívánjuk fedezni tápanyagszükségleteinket, bizonyos dolgokra feltétlenül figyelnünk kell. Az állati szervezetek összetétele sok esetben különbözik a növényekétől. A növények több rostot, magnéziumot, vasat, folsavat, E- és C-vitamint, és kevesebb telített zsírsavat, koleszterint, omega-3 zsírokat, kalciumot, jódot, B₁₂-vitamint tartalmaznak. Ezen tulajdonságaik közül van, amelyik kifejezetten előnyös (pl. kevesebb koleszterin), vannak azonban olyan hiányosságok, amelyeket feltétlenül pótolnunk kell.

A B₁₂-vitamint a bélrendszerben élő baktériumok termelik. Értelemszerűn csak állatokban fordul elő tehát. Nélkülözhetetlen szerepe van azonban vörösvértesteink kialakulásában, a DNS-szintézisben, valamint az idegrendszer normális működésében. A vegánok szintetikusan előállított B₁₂-vitamint fogyasztanak tabletta formájában vagy ételeikhez keverve (pl. dúsított szójatej). A helyes vegán táplálkozás alapfeltétele tehát a megfelelő tervezettség. A nem megfelelő tápanyagbevitel hiánybetegségek kialakulásához vezethet!

Ha mindenből megfelelő mennyiséget viszünk be, akkor elkezdhetjük érezni a húsmentességgel járó könnyedséget. Számtalan tanulmány igazolja a növényi táplálkozás egészségességét. Az egyik leghíresebb közülük a „The China Study”, melyet közel 30 éven keresztül folytattak Kínában. A szerzők végül megállapították, hogy az állati fehérje táplálékban mért mennyisége egyenesen arányos a szív- és érrendszeri zavarok, a rák, és a diabétesz kialakulásának esélyével.

Neal D. Barnard táplálkozási biokémikus 2006-os vizsgálata pedig egyértelműen bebizonyította, hogy a vegán életmód csökkenti a testsúlyt és a koleszterinszintet, sőt, segítségével az úgynevezett 2. típusú cukorbetegség (tehát amely nem genetikai úton szerzett) vissza is fordítható! A tanulmány alapján a vegán étrend egészségesebb a cukorbetegeknek, mint az Amerikai Diabétesz Társaság által hivatalosan előírt diéta.

A témát a jövő héten, a Füvészkerti sétákat pedig szombaton reggel folytatjuk. Részletek itt.

Szerző: Tarján Gergely Zsolt - FitoFriday