Kapanyél

Azt gondolhatnánk, könnyű annak, akinek kertje van, vagy legalább a nagyszülők laknak kertes házban, és el is vállalják az unoká(ka)t a nyári szünetre. Akkor megúszhatjuk a drága táborokat, ráadásul a csemete a jó levegőn tölti a vakációt. Pedig nem olyan egyértelmű dolog ez, mert ha nem tesszük vonzóvá a kinti tartózkodást, akkor a legtöbb gyerek a tévé vagy a számítógép előtt tölt el 2,5 hónapot, akár városban, akár falun, kertes házban vagy lakásban él. Lehet, legyen ez másképp!

Egy ilyen fészeknek egy gyerek se tud ellenállni

Összeszedtünk néhány ötletet, amelyeket könnyen megvalósíthatunk a gyerekekkel együtt is, sőt nagyobbak akár egyedül is összerakhatják a "játékokat".

Pénteken véget ért a tanév, a gyerekeknek elkezdődött a várva-várt nyári szünet, a szülők pedig törhetik a fejüket, mivel kössék le 2,5 (óvodában 1) hónapig a lurkókat. Persze rengeteg tábor közül válogathatunk, ha a pénztárcánk engedi, de az is lehet, hogy valaki - ahogy az én kisebbikem is - nem hajlandó táborba menni. A legszerencsésebbeknél ott vannak a nagyszülők nagy kerttel, sok energiával, a szerencséseknek legalább van saját kertjük, ahol kis rafinériával elég sok elfoglaltságot biztosíthatnak kisebb és nagyobb gyerekeknek is.

Ritkán születik valaki növénybarátnak, hobbikertésznek. De még a természeti dolgok iránt fogékony gyerekek között is kevesebb a növénybarát, mint akit inkább a mozgó dolgok kötnek le. A nyár igencsak alkalmas a növények szeretetének továbbadására, ha a szülők és nagyszülők jól fognak hozzá.

"A kis herceg szemmel kísérte, hogyan jelenik meg rajta egy óriási bimbó, és sejtette, hogy csodálatos tünemény fog kibontakozni belőle."

Amikor kertet tervezünk, nem csak magunkra gondolunk, szűkebb és tágabb családunknak is otthon kell magát éreznie benne. Így otthona, "játszótere" és jó levegőt biztosító közege ez gyermekeinknek is. Nem mindegy tehát, milyen növénykultúrákkal, milyen kialakításokkal találkozik gyermekünk, miközben felnő. Ezer ötlet kavarog ilyenkor bennünk. A legerősebbek azok, amelyek eszünkbe juttatják gyermekkorunk kertjét, ahol fölnőttünk.

Milyennek is szerettük volna látni gyermekkorunkban a kertünket? Elsősorban vadregényesnek, kellő védettséget nyújtó zugokkal telinek, ahova el lehet bújni, lehet igazi kis gyermekbirodalmat építeni. Ugyanakkor utáltuk a szúrós, és mindenféle ragadós nedvet ontó ágas-bogas cserjéket, a hasadó fákat, amelyekre nem másztunk fel, mert tudtuk: könnyen törik.