Holnap ismét orchideás program, én meg még adós vagyok az Őszi Orchidea Kiállításról szóló élménybeszámolóval, úgyhogy ideje törlesztenem.

Az akkori programajánlóban még abbéli bizodalmamnak adtam hangot, miszerint az orchidea esetleg olyan a szobában, mint a töltött káposzta a konyhában: messziről babrásnak tűnik, de kiderül, hogy egyszerű vele bánni.
Nos, az orchidea közelről is babrásnak tűnik, de ne szaladjunk a dolgok elébe.

Előre kell bocsátanom, hogy kifejezetten orchideára (és broméliára) kihegyezett kiállításon most voltam először. E nemes virággal kapcsolatban annyi előismeretem volt, hogy köze van a heréhez (neve a görög orkhisz=here szóból származik, mely a gyökér ikergumóinak alakjára utal), hogy főként fákon él, hogy a vanília is orchidea, valamint, hogy szép és drága.

A Vajdahunyadvárban rendezett kiállításon már a belépő is drága volt (előttem többen visszafordultak a pénztártól), de a látvány kárpótolta a látogatókat. Az orchidea tényleg gyönyörű, sokféle, mindegyik faj(tá)nak más-más arca van. Szó szerint, hisz a virágok többsége hol mosolygós, hol kiabáló fejecskének tűnik. A kiállítás maga nem szolgált túl sok új információval, sok-sok virágot kiraktak egymás mellé, néha kicsit túllihegve a körítést, pedig az orchideák mellé nem igazán kell díszítés. Szerintem.

A beharangozóban egy francia kozmetikai cég termékeit is hirdették, mondván, a természet pusztítása nélkül hozzák el nekünk az orchidea minden jó hatását egy tégelybe zárva. Gyakorlott kozmetikumallergiásként erre nagyon kíváncsi voltam. Sajnos semmilyen tájékoztató füzetke nem volt, így az adott információkhoz csak az jutott hozzá, aki külön rákérdezett. Én így tettem, és annyit sikerült megtudnom a bájos hostesstől, hogy 15 év kutatómunka eredményeként 3 orchideafaj bizonyult alkalmasnak e kozmetikumok alapanyagául. Élőhelyükről Kínába(!) viszik a virágokat, és ott vizsgálják mindenféle körülmények között a túlélő képességüket.

Kérdésemre, hogyan nem károsítja a cég a természetet, ha kivágják a fákat, melyeken az orchideák élnek, sajnos, a szokásos válasz jött: egyrészt helyben munkát biztosítanak az embereknek (=maguk alatt vágják a fát), másrészt pénzt kapnak a fák újratelepítésére (kérdés, hogy a fák hajlandók-e pénzért gyorsabban nőni…). Persze, mit számít mindez, ha a lányok, asszonyok egy kis tégelyben egy erdőnyi virágot kapnak! Most már nem csak tejben-vajban lehet fürdeni, de orchideát is kenhetünk az arcunkra. Én szerencsére megúszom ezt a potom 60-80 ezres kiadást, mert illatos a krém, amitől engem biztosan kiver a ragya.

Miután fent kigyönyörködtem magam, lementem a piactérre, hátha elég bátor leszek, hogy ne menjek üres kézzel haza. Nos, a bőség zavara kibillentett a már majdnem eltökélt szándékból. Sokáig bolyongtam az orchideaárusok között (meg volt ott persze minden más, mert ilyen kiállításokon az alaptémától függetlenül mindig van szappan, csoki, gyertya, ékszer, füstölő stb.), ami arra azért jó volt, hogy felfedeztem, nem a szomszéd nénim találmánya a kis hajcsattal karóhoz erősített orchideaszár, hanem a kínai hajcsatok legfőbb felvásárlói az orchideások. Már megérte elmennem!

Végül két orchidea mellett döntöttem: az egyik egy bimbós ékszerorchidea, amiből még akármi is lehet, és elég olcsó ahhoz, hogy ne kapjak infarktust, ha mégsem bírja nálunk a társbérletet.

A másik viszont tuti nekem való: nem lehet túllocsolni, mert egyáltalán nem is kell, mindig virágzik, soha nem hervad el, nem kell levágni, átültetni, csak gyönyörködni benne. Aki nem hiszi, járjon utána itt.

Ahogy az elején említettem, holnap megint orchideás program, mégpedig az Orchideák Éjszakája az Oázis Kertészet áruházaiban. Én most egy időre feltöltődtem, nagyobb példányt még nem merek bevállalni, inkább főzök egy jó kis töltött káposztát.