A torma (Armoracia lapathifolia-macrocarpa – ezt termesztik, Armoracia rusticana – ez pedig hazánkban vadon terem) a keresztesvirágúak családjába tartozó növény, így a káposzta, retek rokona.
Az egyik könnyfakasztó zöldségünk a hagyma mellett. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy a sérült sejtekből felszabaduló mirozin enzim a glukozinolát szinigrint a bőrt és nyálkahártyát irritáló allil-izo-tiocianáttá (mustárolajjá) alakítja. Hazánkban a tormának főleg a gyökerét fogyasztják, de Európa más részében a leveléből is salátát készítenek.
Többféle „népi” gyógymódot ajánlanak, amelyekkel elkerülhetjük, hogy a hagyma és a torma ne ríkasson meg, de tapasztalataim szerint a kontaktlencse az egyetlen hatékony módszer.
Aki nem szereti a csípőset, annak is érdemes egyszer-kétszer tormát ennie, hiszen nagyon sokoldalú gyógynövény, állítólag elmulasztja a lázat, a vese-, és epekövet, a tüdőbetegségeket, és serkenti a hajnövekedést.
A tormagyökér a mustárolajon kívül illóolajokat és más antibiotikus hatású vegyületeket is tartalmaz. Igen gazdag C-vitaminban, káliumban, kalciumban, magnéziumban és foszforban. A tormának erős fertőtlenítő és köptető hatása van. Külsőleg ízületi gyulladások csökkentésére alkalmazzák, ezenkívül serkenti az emésztést, vízhajtó és vértisztító, baktérium- és gombaölő hatású. Azt viszont jó tudni, hogy csak a friss tormának vannak ilyen kedvező tulajdonságai, mert a benne található vegyületek kb. fél nap után elbomlanak. Az is elterjedt róla, hogy ha egy darabka torma van valakinek az erszényében, az sosem marad pénz nélkül. Ez utóbbit mindenképpen kipróbálom.
A torma hazánkban könnyen termeszthető, tápanyagban gazdag, mély fekvésű, párás levegőjű területet igényel. A legjobb minőségű torma humuszban gazdag, laza öntéstalajokon terem. Erősen kötött, agyagtalajokon gyorsan megfásodik, elviselhetetlenül csípős ízű lesz, a tápanyagban szegény homoktalajon nemcsak ízetlen és fás, hanem kevés termés lesz. A gyökereket októberben szedhetjük le, de a szüret fagymentes napokon még télen is folytatható. A csípős paprikához hasonlóan a bőséges öntözés hatására csökken a csípőssége.
Leginkább savanyúságok (pl. cékla) ízesítésére használjuk, reszelt, ízesített állapotban a szilveszteri virsli és a húsvéti sonka kötelező kísérője, de ennél többre is képes. Fűszeres Eszternél holnap megnézhetitek, mire.
Utolsó kommentek