Kapanyél

A nyári szellő még a szennyezett városokban is meg-meghozza a hársak igazán kellemesnek mondható illatpamacsait. Régi leírásokból is kitetszik, hogy a strapabíró hársfák évszázadok óta kedvelt, levegőtisztító városi növények. Közeli rokonként a családba vagy félszáz féle hársfa tartozik, de Magyarországon főként a  kislevelű (Tilia cordata) és a nagylevelű (Tilia platyphyllos) fajt ismerik. A hársfák pontos meghatározása nem egyszerű. A kertekben rendkívül hasznosak azért is, mert lehulló leveleik nagyon hamar elbomlanak, ezért a humuszképzésben fontos szerep jut neki. Emellett a talajra kedvező hatással vannak gyökerei is, hiszen mélyre hatolnak és nedvesség s tápanyag után kutatva jól feltárják a talajt.

A nagycenki hársfasor már 250 éve áll

Ha már szó kerül a hársakról, azt tudni kell róluk, hogy fájuk nagyon kemény. Ezért drága bútorok, fafaragások alapanyagai. Számos előnyük mellett az egyik fontosnak várostűrésük számít. A régi kertészek, parképítők üköregapái már a 18. század végétől Magyarországon is gyakran ültettek hársfát városi területeken, főúri parkokba magányosan vagy sorokba. Ha jól érzi magát - és ez egy igénytelen hársfánál hamar megy -, akár 400 évig is elél. Azt, hogy az elődök jól választottak a hársfákkal, szerencsére ma is láthatjuk, hiszen hatalmas, szép példányaik ma is köztünk élnek. Nem is lehet véletlen, hogy 1997-ben az év fájává választották itthon.

Veit Stoß 12 évig dolgozott a hársfával, míg 1489-re elkészült a krakkói Szent Mária templom oltártábláival

Viszonylag igénytelen, szárazság- és árnyéktűrő, de lassan növő fa. Mind közt az ezüsthárs (Tillia tomentosa) tűri legjobban a szárazságot, ez a faj ugyanakkor nem való forgalmas utak mellé, mert a téli sózás miatt nyárra megperzselődnek levelei.

A hársfákról elmondható, hogy legjobban olyan helyen érzik magukat, ahol gyökereikkel biztosan találnak vizet. A kiegyensúlyozott vízellátásról leveleik méretéből lehet következtetni. A hűs lombot biztosító koronák alatt azonban nyáron autóval mégsem tanácsos állni, hiszen a mézgát petyegtető tetvek és másféle rovarok is nagy számmal élnek a lombozatban. Bizonyára számukra is roboráló hatású, ahogy rengetegféle emberi nyavalyára gyógyír teája, kérgének őrölt pora és természetesen méze is. Júniusban hozza, jellegzetes illatú gyógyhatású virágait. Az érett termések a szélben messzire sodródva, pörögve esnek szét. Éppen ezért a nagy koszolók között is nyilvántartják őket.

A hársfa kiváló méhlegelőnek számít, a magára valamit is adó méhész külön hársmézet is tart. Megfigyelték, hogy a hársméz jó gyulladás- és hőemelkedés-csökkentő. Köhögéscsillapító, hörghurut ellen és görcs oldására is használják. Hársfateával együtt fogyasztva hatása sokkal erősebb.

A hársfa fő adománya, a virág június végétől július közepéig szüretelhető. Arra azonban ügyelni kell, hogy a különböző hársfák leszedett virágait ne keverjék. Az évről évre gyűjtők ajánlják, hogy azokat a virágzatokat érdemes szedni, amelyek között van kinyílt és bimbós is. A legjobb, ha a virágzatban a virágok kétharmada már kinyílt. Szerencsésebb, ha a hársfa saját, de a kulturált virágszedést nem sínylik meg a köztéri fák sem.

A kis- és nagylevelű hárs virágát szellős, nem napos helyen kellene lassan kiszárítani, majd dobozban tárolni. A hársvirágból főzetet kell készíteni, nagyjából egy dekányi virághoz negyed liter vizet lehet számolni. Az így nyert főzet kiváló gyógyszer izzasztásra, köhögés csillapítására, a szívműködés megtámasztására, de toroköblítőnek és a fürdővízhez is önthető.

Ha véletlenül fáját kivágják, akkor faszenének pora is értékes sebgyógyító, és púderként használva bizonyos bőrbetegségek tüneteit is enyhíti. 

A hagyományos módon nevelt hársfa a telepítés utáni igazításon kívül más beavatkozást nem igényel. Persze az egymásra növő sorfák túlságosan is terjeszkedő hajtásainak néha megálljt kell parancsolni.