Ha csak rajtam múlna, a Nemzetközi Nőnapon kedvenc növényeimmel tisztelném meg hölgyismerőseimet. A baj, hogy a pozsgásokat kedvelem, és ezek legtöbbje nem ilyenkori kedveskedéshez való. Valószínűleg kockázatos bármilyen pozsgást ajándékozni. Ha emlékeimben kutatok, azt hiszem pozsgás növények körül hölgyeket akkor látok, ha árusítják azokat. Egy biztos, közelebbi családtagjaim, ha választhatnának, akkor olyan növényt szeretnek kapni, amelyiken virág is van. A virágos cserepes igazán nőnapra való, máskor csak akkor ajánlott vásárolni, ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy az ilyennel is örömet okozunk. A vágott virág az igazi. De ez egy nőnapi virágözönben kész tönkremenés.

Ide másolom a Wikipédiából a ránk vonatkozó részt, csakhogy tudjuk, miről van szó: „Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartották meg. A rendszerváltás után a nőnap Magyarországon is elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál.”

Sok hölgy között élek, ezért kankalinból szoktam jó sokat vásárolni, egy alkalmas papírdobozban szállítom őket. Egy-egy helyre mindig többet viszek, mint ahányan a megajándékozottak vannak. Így választhatnak is, ki melyiket szereti. Úgy tapasztalom, így jobban örülnek. A maradékot hazahozom, a lényeg, hogy legalább négy maradjon, mert feleségem és három lányom virágéhsége kielégíthetetlen, de csak az átvétel pillanatáig. Utána minden marad rám, és ezekkel a korán virágzókkal mindig csak a baj van. Bonyolult az öntözés, mert azt alulról kell, le kell szedegetni az elsárgult leveleket, virágokat, hogy a megbúvó bimbók erőre kapjanak.

Az Európa hidegebb tájain élők képtelenek kivárni a késői tavaszt, és ablakaik belső párkányaira friss tavaszi virágok tömegét helyezik. A komor télvégén a virágözön megakasztja a szemet. Nemcsak bentről, de kintről is nagyon jól mutat az ilyen, színes edényekbe ültetett tarka virágözön.

Akinek fontos a szép ajándék, választhat hidrokultúrásnak mondott, furcsa formájú kerámia- vagy üvegedényt, a jácintüveget, és ebbe való növénykét. Ez olyan edény, amelynek kiöblösödő nyakába való a hagyma, esetünkben a jácinté. Így a hagyma nem érintkezik a vízzel, ezért nem rothad el. A gyökerek számára a vízzel teli alsó rész biztosít teret. Nem is számít igazi kertészsikernek, ha a nagyobbacska jácinthagyma gyökerei kevéske locsolás hatására néhány nap alatt elérik az edényke vízzel teli részét, s egy-másfél hét alatt, napról napra növekedve pompázatos, nehéz illatú virágot nevel.

A számtalan ciklámenhibrid virágai és levelei szépségével szerezhet örömet a tavaszi hűvöskés napokon. A dúsan fejlődő, színes bokrocskán megállapodik a szem a szobában és a kertben is, ugyanis, ahogy kissé melegszik, – lesz, ami lesz alapon – kiültethető a szoba dísze.
Soká éljen minden bájos, szép hölgy!