Mindenki hallott már a fák királykategóriájának eme nagyszerű képviselőiről, melyek Észak-Amerikában, pontosabban Kaliforniában és kissé meglepő módon Kínában honosak. Előbbi helyhez köthető az örökzöld (avagy tengerparti) mamutfenyő (Sequoia sempervirens) és az óriás (avagy hegyi) mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), míg a Távol-Keleten él a kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides). A három fajta mindegyike külön családot alkot a ciprusfélék közt, de mivel azokon belül egyedüli tagok, ezért monotipikusnak hívják őket.
A kínai mamutfenyő lombhullató, hasonlít a mocsárciprusra. Ahogy a neve is mutatja, Kínában őshonos, ott elérheti a 60 méteres magasságot, de máshol "csak" 30-35 méterre nő meg. Érdekesség, hogy először a fosszíliájára bukkantak rá, és pár évvel később megtalálták az élő példányokat is az 1940-es években. Azóta sok tízezer fát fedeztek fel, szerencsére.
Az örökzöld mamutfenyő (angolul coast redwood) gyors növekedésű, óriás termetű fa: elérheti a 100 méteres magasságot is, és akár 1500-1800 évet is megélhet. Kúp alakú a koronája, a kéregvastagsága akár 30 (!) centiméter is lehet. Puha tűlevelei a tiszafáéhoz hasonlítanak. Sokkal kényesebb növény, mint rokona, a hegyi mamutfenyő, nehezen nevelhető, főleg a saját mikroklímáját szereti.
A hegyi vagy más néven óriás mamutfenyő (angolul giant redwood) a legnagyobb fa- és lombtömegű fa a világon. A törzse rettentő vastagra fejlődhet, elérheti akár a 10 (!) méteres átmérőt is, amit leírni és kimondani nem olyan szörnyű, de élőben látni döbbenetes élmény lehet!
Koruk átlagosan meghaladhatja a 2000 évet, de élnek 3000 évnél is idősebb példányok Kaliforniában. Tobozaik csak nagyon idős korukban jelennek meg a fákon. Szárazság- és hidegtűrő fajta, bár fiatalon kissé fagyérzékeny (felmerülhet a kérdés persze, hogy eme matuzsálemi kort megélő növények esetében mit is jelent a fiatalság pontosan?). Vastag kérgük ellenáll a tűznek, sőt, talajszinten az még jól is jön nekik, ugyanis a tobozaik a hő hatására pattogtatják ki magukból a magokat, és a tűz egyúttal felperzseli a többi konkurens növényt is. A villámok gyakran kárt tehetnek a mamutfenyőkben, de elpusztítani nem tudják őket. A jég és a hó a hosszú téli hónapokban megterheli az ágakat, de az óriások sok-sok évig tűrik a hatalmas súlyt.
A mamutfenyők egymással versengve törnek utat egyre magasabbra és magasabbra a fény felé. Ezek a fenyők termőképességüket elérve sem hagynak fel a növekedéssel, ezért, illetve a hihetetlen koruk miatt olyan mérhetetlenül hatalmasak. Illetve - ha roppant nehezen is - mérhetőek; jöjjenek a méret LEG-ek!
Sokáig ment a vita azon, melyik is a legmagasabb fa a világon, hiszen senki nem tudta felderíteni és felmérni az összes fenyőt, mert egyrészt a terep sokszor nehezen járható, másrészt a mérés is eléggé nehézkes. Mert ugye hogyan is mér le az ember egy 20 méteres fát? Elég könnyen. Egy 35 métereset? Az már sokkal nehezebb. Na és akkor egy 100 métereset? Lehetetlen! Kivéve talán a gyakorlott hegymászókat, alpinistákat...
Akkor hát jöjjön a titok: ugyanis a legmagasabb fák pontos helyét nem árulják el a parkőrök, erdészek pont azért, hogy ne legyen turistalátványosság, és a károkozás legkisebb kockázatát is el tudják kerülni. De azért egy-két információ néha kiszivárog.
2006-ban Chris Atkins és Michael Taylor úgy gondolta, megtalálta a világ legmagasabb élő fáját, aminek a neve Hyperion lett.
A fa egy örökzöld mamutfenyő és pontosan 115, 55 méter magas! Ezt az elképesztő méretet Stephen Sillett állapította meg. Addig a 113 méter magas Sztratoszféraóriást (Stratosphere Giant) tartották a legmagasabbnak. Úgy becsülik, hogy a Hyperion fatömege 530 m3, és durván 7-800 éves lehet (ami fiatalnak mondható az ő esetében). A Hyperionról nem nagyon van kép az interneten, hogy még véletlenül se legyen felismerhető és megtalálható.
Végezetül említsünk meg egy másik óriást, melynek a Sherman tábornok nevet adták.
Ez a híres fa egy óriás avagy hegyi mamutfenyő, és arról híres, hogy a legnagyobb fatömegű élő gigász a Földön. A becsült érték 1487 m3, ami horribilis szám! Körülbelül 2300-2700 éves lehet, és természetesen még mindig nő. A fa az amerikai polgárháború tábornokáról, William Sherman-ről kapta a nevét.
Regényt lehetne írni ezeknek a fáknak a szépségéről, változatosságáról és mindenekelőtt nagyságáról. Azon felül, hogy nagyszerű élmény olvasni róluk, látni a képeket, netalántán élőben megnézni őket, még jobb érzés birtokolni egyet belőlük. A következő részben három icike-picike óriás mamutfenyőről lesz szó, melyek Zala megyében éldegélnek.
Források: Wikipédia, National Geographic, Kiss Marcell, Illyés Csaba: Nagy fenyő és örökzöld lexikon
Köszönet a posztért V. Gábornak. Folyt. köv.
Utolsó kommentek