Kapanyél

A hideggel együtt fűtik kályháikat a gesztenyesütők. A finom csemegét termő fákra azonban rájár a rúd, szörnyű betegség tizedeli a gesztenyéseket. A minap egy közeli telek új tulajdonosának kétségei támadtak hatalmas szelídgesztenyefáját illetően. Rövidke szemrevételezés után kiderült, hogy a pórul járt, tövénél méteres törzsű fa menthetetlen. Persze lehetne még küzdeni érte, de a beleköltözött kéregrák miatt néhány év alatt így is, úgy is vége. A betegség kórokozója a Cryphonectria parasitica, Ázsiában őshonos gomba, ahol a helyi szelídgesztenyefajok, a japán- és kínai szelídgesztenyék (Castanea crenata és C. mollissima) toleránsak vele szemben, míg az amerikai és európai fajokat (C. dentata és C. sativa) hosszabb-rövidebb idő alatt elpusztítja.

Egy egészséges példány

Legalábbis a rómaiak így tartották. Ezek szerint Magyarországon jó élni, mert éghajlatilag országszerte adottak a gesztenyetermesztés feltételei: az évi 10°C-os középhőmérséklet mellett még a fagyok sem károsítják különösebben. Szeret is itt lenni, amit jól bizonyít, hogy bár egy legenda szerint Mátyás király felesége, Beatrix hozta Itáliából a 15. században, valójában a szelídgesztenye őshonos a Kárpát-medencében.

Mindenki hallott már a fák királykategóriájának eme nagyszerű képviselőiről, melyek Észak-Amerikában, pontosabban Kaliforniában és kissé meglepő módon Kínában honosak. Előbbi helyhez köthető az örökzöld (avagy tengerparti) mamutfenyő (Sequoia sempervirens) és az óriás (avagy hegyi) mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), míg a Távol-Keleten él a kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides). A három fajta mindegyike külön családot alkot a ciprusfélék közt, de mivel azokon belül egyedüli tagok, ezért monotipikusnak hívják őket.