A hétvégén nagy családi összejövetelt tartottunk a képen látható encián(fa) (Solanum rantonetii) árnyékában, melynek hatalmas méreteihez képest kicsi edény ad otthont. Ez némileg ellentmondásban áll a növénycsalád igényeivel, hiszen azt gondolnám, hogy a burgonya, a paradicsom és a padlizsán rokonaként az enciánnak is sok földre van szüksége. Persze, lehet, hogy ez is csak egy bizonyíték arra, hogy néném "zöldujjú" kertész, ami a családban eddig is köztudott volt.
Az Argentínában és Paraguayban őshonos encián fának és bokornak is nevelhető, akár 2 m magasra is megnövő örökzöld cserje. A kert, de akár a balkon vagy terasz hálás növénye is, mert ha jó helyet találunk neki, májustól októberig ontja gyönyörű lilás virágait. Cserébe nem kér mást, csak napos, szélvédett helyet, jó vízelvezetést és heti vagy kéthetenkénti tápoldatozást.
A sárga közepű virágok jól mutatják a burgonyafélékkel való rokonságot.
Padlizsánvirág
Tavasszal szabadföldbe is kiültethetjük, de télen mindenképpen óvni kell, mert fagyérzékeny. Ezért 5°C-on, nagyon kevés öntözés mellett kell védett helyen tárolni, pl. leandereinkkel együtt.
A gazdag és hosszan tartó virágzás fontos előfeltétele a korai metszés. Még kihajtás előtt (akár már február végén) minden ágat vágjunk vissza a felére. Mivel az encián nagyon gyorsan nő, és hajtásai hamar fásodnak, a nyár folyamán is nyugodtan megmetszhetjük. A levágott szárakból szaporíthatjuk a növényt: a hajtást nedvesítsük be, mártsuk gyökereztető porba és ültessük kis cserépbe. Próbálkozhatunk a vízbe tevős módszerrel is, ilyen buja növekedésű növénynél nyugodtan belefér egy kis kísérletezés.
A címre visszatérve: mivel én még csak a képeken látható lila virágú enciánnal találkoztam, kicsit utánaolvasgattam, és arra a következtetésre jutottam, hogy az enciánkék szín a nevét valószínűleg nem erről a virágról, hanem a közép-európai hegységekben honos, vadon növő kék virágú tárnicsokról (Gentiana) kaphatta, melyeket a köznyelv enciánnak is hív. Mondjuk erről:
Vagy más magyarázata van?
Utolsó kommentek