Beindult a kertben a téli uborkaszezon, vagyis kinti szorgoskodás helyett elméleti síkra kell terelnünk kedvenc hobbinkat. Jó alkalom ez arra, hogy átgondoljuk, az előző idény tapasztalataiból mit tartunk meg, és mit csinálnánk másképp jövő tavasszal.
A Lecsós és a Leonardo Kertet működtető Kortárs Építészeti Központ (KÉK) eme megfontolásból elindította „Kertészeti rend-szerező” c. előadássorozatát, melynek első részében nemrég a termesztési rendszerek és a városi permakultúra volt a téma.
Öko, bio, perma, integrált - mindenütt halljuk, sőt használjuk is ezeket a kifejezéseket, de nem biztos, hogy teljesen tisztában vagyunk a jelentésükkel. Ebben a kavalkádban próbált meg rendet rakni Papp Orsolya kertészeti szakreferens, az ÖMKI munkatársa, majd a kertészeti rendszerek részletes bemutatását Baji Béla kertészmérnök kezdte a permakultúra ismertetésével.
Adott a kertész, aki állandó harcban áll az „ellenséggel”: gyomokkal, kártevő rovarokkal, kórokozó gombákkal. El kell döntenie, milyen keretek között folytatja a küzdelmet, hogyan alakítja ki kertjét. Az egész alapja a rendszerszemlélet, melynek függvényében többféle gazdálkodási mód különböztethető meg:
A „kis rendben” gondolkodó gazda területén egy fajból álló táblák sorjáznak egymás mellett, gyom sehol. A lényeg a jó termés, amit műtrágyával biztosít, és a vetélytársak (kártevők, gyomok) kiirtása vegyszeres módon történik. Ez a konvencionális vagy más néven vegyszeres (intenzív) termesztés.
Ehhez képest a „közepes rend” híve, az öko- vagy biogazdálkodást folytató gazda nem egyszerűen legyőzni akarja a „vetélytársakat”, hanem megfigyeli és figyelembe veszi őket. Környezetbarát, szelektív szerekkel védi meg a termést ellenük, ill. szerves trágyával pótolja a terméssel elvitt tápanyagokat.
A permakultúrás alapelvekkel berendezett kert valahol a „közepes” és a „nagy rend” között áll; nagymértékben figyeli és használja az élőlények között rejlő sokrétű kapcsolatokat, s az élőlények közé az embert is érti – fontos számára az emberiség összefüggése is a kertészeti tevékenységgel.
A „nagy rendben” gondolkodó gazda a kertészkedést már az egész kozmikus rend részének tekinti. Ő a biodinamikus gazdálkodás követője.
A legalapvetőbb különbség a konvencionális és a bio-/ökogazdálkodás között van, a többi már ez utóbbinak a továbbgondolt, tágabb rendszerbe helyezett változata. Ezért a gyomszabályozás és a növényvédelem szempontjából e kettőt érdemes összevetni.
A hagyományos gazda biztosra megy: általában vegyszerrel csávázott vetőmagot használ, a gyomokat is vegyszerrel (herbicid) irtja, míg a biokertész csávázatlan vagy természetes anyagokkal csávázott szaporítóanyagot vet és mechanikusan védekezik: kapál vagy pl. mulcsoz, ami egyrészt szerves anyagokkal látja el a talajt, visszaszorítja a gyomokat, másrészt lassítja a földfelszín kiszáradását.
Káposzta-bagolylepke hernyója
A növényvédelemnél is ez a különbség a jellemző: a konvencionális kertész a gombás megbetegedések és a kártevők ellen is vegyszerekkel védekezik (fungicidek, zoocidek), melyek lehetnek kontakt és felszívódó fajták. Ez utóbbiak behatolnak a növény szöveteibe, így bekerülnek a termésbe is. Elgondolkodtató, hogy egy nagyüzemi almásban kb. 10-12-szer permetezik a fákat.
Vegyeskultúra
Az öko-/biokertész a megfelelő faj és fajta kiválasztásával, vetésforgóval, növénytársításokkal, megfigyelésekkel igyekszik megelőzni a bajt, de szükség esetén is csak természetes alapú kontaktszereket használ, pl. ként a lisztharmat, rezet más kórokozó gombák ellen. Igyekszik megismerni, megfigyelni az „ellenséget”, és figyelembe veszi az időjárást is. Okszerűen védekezik, csak akkor lép, ha szükséges, pl. száraz időjárás esetén valószínűleg nem jelentkeznek gombás fertőzések, ezért nem is védekezik ellenük. A kártevő lepkék mozgását feromon-csapdákkal figyelheti, a beleragadt rovarok számából megállapítható, mikor rajzanak. Ezért aztán téves az a mondás, hogy pl. a bioalma kukacos, mert igazából a „nemtörődöm” gazda almája az!
Az ilyen gazdálkodásból származó termékeket jelzéssel látják el: a nemzetközileg egységes EU öko logóval (balra), és az adott állam ellenőrző szerv(ei) saját logójával.
Az integrált termesztés középút a konvencionális és az öko között, megpróbál a lehető legkevesebb vegyszerrel dolgozni. Ugyanakkor az ilyen gazdálkodásból származó terményeknek hazánkban nincs külön megjelölése.
A permakultúrás gazdálkodás tudatosan dolgozik az élőlények egymásra gyakorolt hatásaival. A növények és állatok sokféleségét kihasználva próbál meg létrehozni egy életközösséget az ember és/vagy az állatok számára fontos fajokból. Ebben az egységben minden mindennel összefügg, az egymással ökológiai kapcsolatban álló élőlények egyensúlyban tartják a rendszert. Igaz, látszólag nagy a rendetlenség egy ilyen kertben: kukoricára fut fel a bab, juhok nyírják a füvet, tyúkok és kacsák pusztítják a kártevőket (pl. meztelen csigákat). A rendszerben fontos szerepet játszó tavat a kacsák trágyázzák, aminek következtében a halállomány a duplájára nőhet. Erről részletesen Baji Béla beszélt, egy kis ízelítő itt:
A biodinamikus gazdálkodás a rendszert egy egész, élő organizmusnak tekinti, ahol a működő szervek hatással vannak egymásra. A betegségeket (vagyis a termesztett növényeket megtámadó „ellenségeket”) homeopatikus jelleggel működő preparátumokkal kezelik, és hasonlóan erősítik a növények, állatok kondícióját is, valamint figyelnek a kozmikus ritmusokra. A Hold nagyon fontos szerepet játszik ebben a rendszerben: a kerti teendőket aszerint határozzák meg, éppen melyik csillagjegyen megy át (Vetési naptár).
A biodinamikus gazdaság termékeit a DEMETER védjegyről ismerhetjük fel.
Végezetül egy adalék a különböző termesztési módok összehasonlításához. Svájcban most is zajlik az a 23 éves tartamkísérletet, melynek során a kijelölt parcellákat különböző módokon művelik. 1-1 parcellán belül nem változtatnak a módszeren. A kísérlet bebizonyította, hogy a konvencionálisan művelt talaj (B) a vegyszerek hatására az évek során elveszíti kolloidképző képességét, mikroelem-tartalmát, elporlik és kiüresedik.
Mindenképpen elgondolkodtató, pillanatnyi előnyök miatt érdemes-e kockára tenni a jövőnket?!
Utolsó kommentek