Sok baj van a szobanövényekkel, a féltő gondoskodás, rendszeres öntözés, friss levegőhöz, földhöz juttatás, tápoldatozás ellenére hullatják leveleiket, kornyadoznak, megannyi nyavalyájukkal keserítik gondozójukat. Ráadásul igen ocsmánnyá vált formájuk blama a vendégek előtt.
A szobanövény-kinyírós közvélemény-kutatásban is ilyen problémák kerültek elő, főleg a fikusszal kapcsolatban:
- "Egy gyönyörű, magas fikusznak (már túl magas volt) a tanácsok szerint levágtam a tetejéből egy 1/2 méteres darabot, ledugtam egy másik cserépbe, hiába locsolgattam elhullottak a levelei." Vagy a másik: "Ha az ablaknál van, ott a radiátor, tehát túl meleg van. Ha nem az ablaknál volt, akkor persze sötét volt neki."
Mit lehetne velük tenni? – hangzik gyakorta a kérdés.
Ha ilyen szerencsétlen torzókat látok egy lakásban, rögvest nekiállnék tologatni őket, olyan helyre, ahol jobban érzik magukat. De szívesen elővenném metszőollóm, hormonporom, és megstuccolnám a kopasz hajtásokat, kérnék dunsztos üveget, hogy hajtassam a levelet, szárat. Biztatnám türelemre a háziakat: kis idő múlva kihajtanak a rejtett rügyek, gyökeret ereszt a köcsögben a csonka szár. Elmagyaráznám, hogy viszonylag kis kosszal milyen jófajta táptalajt lehetne készíteni és így tovább.
Szerencse, hogy a fikuszok mértéktelen növekedését az edény zabolázza
A lényeg, hogy a bajba jutott növények többsége megmenthető, ha szerény igényeiket felületesen megismerjük. Arról szó sincs, hogy biokémiai, sejt- és szövettani kurzusokra kellene járni, pusztán közel olyan helyzetet kellene teremteni, ami hasonlít az eredeti élőhelyükön találhatóhoz. A kedvelt szobanövények rendkívül toleránsak, amit bizonyít, hogy nem kell a lakásból pampát, esőerdő avarzónáját csinálni, mégis megélnek. Rákvirág, datolyapálma, aszparágusz, filodendron, fikusz, szobafenyő és még sorolhatjuk az átlagos méretűnek mondott lakásokban a nekik szánt helyet gyakorta túlnövő fajtákat. Ha ezek a növények jól érzik magukat – ami a gondozót dicséri –, akkor „égig érő paszulyként” hamar elfoglalják a lakást, ha nem, akkor önmaguk karikatúráiként meredeznek a sarokban. Az ilyen növények ellen a legegyszerűbb védekezés be sem engedni őket a lakásba. De, ha már bent vannak, akkor érdemes gondoskodni róluk, mert szemet gyönyörködtetőek, később azonban, ha óriásokká növekedtek, szívfájdalom nélkül meg kell tőlük szabadulni, vagy túlburjánzó ágaikat kell nyesegetni. Sokan gondolják így, mert a hirdetési újságokban gyakorta olvasható ilyen megszabaduló üzenet.
Jó néhány leveles szobanövény a szubtrópusokról származik. Aki járt már őshazájukban, Dél- és Közép-Amerika, Afrika, Malajzia, Kambodzsa, Thaiföld, Vietnam dzsungeleiben, biztos, hogy nem szeretné lakását párától csepegő szubtrópusi erdővé változtatni. Átmeneti trópuspótló megoldásokat azonban lehet találni, például gyakorta permetezni, fürdetni, a cserepek alá vízzel teli tálat rakni.
Ez nem a fűtött szoba...
A sokalakú fikuszfélék jól bírják a szélsőséges tartásmódot. A talán legismertebb, Távol-Keletről érkezett Ficus benjamina környezetére igénytelen, lépcsőházban, irodában is megél, de az egyszeri kiszáradásra is szélsőségesen reagál. A csüngő levelű fikusz tarka levelű változatai is kedveltek. Ha meleg, száraz helyiségben van, leveleit vadul hajigálhatja, nem árt permetezni, kaviccsal megszórt, állandóan nedves tálcára állítani, és havonta zuhanyozni.
A szobanövények levélhullásukkal hozzák a leggyakrabban a frászt gazdáikra. Évszakváltozáskor, és ilyennek számít egy-egy fagyosabb téli periódus is, elkerülhetetlen, hogy hosszabb-rövidebb idő alatt a növény felkopaszodik, és nem csak csúnya lesz, de esetleg el is pusztul. Csupán általánosságban mondható el, hogy a legtöbb növény számára télen a 15-22 fokos, egyenletes hőmérséklet lenne megfelelő. Az ilyen hőmérsékletben a legtöbb növény jól érzi magát, pontosabban képes megélni. Ennél azonban sokkal bonyolultabb a növények hőigényének eltalálása. A legtöbben kedvelik, ha a fénymentes időszakban kissé lehűl környezetük.
A fikuszok téli tartásához hasonlatos a szobaazáleáké is. Egy viharvert példány díszeleg íróasztalom sarkán, novemberig a kert egyik sarkában álldogált a hortenziák között. A délkeleti fekvésű szobának három fala üveg, és télen csak azokra az órákra fűtöm be, ha dolgozom. A háromliteres cserépben élő növény hetente kétszer kap egy-két deci vizet. Pompásan érzi magát, mert vagy ötven hajtása egyszerre hozott új leveleket, és megjelentek a virágbimbók is.
Utolsó kommentek