A könnyen fenntartható kert alapja a jól megépített kerti szegély, azaz a gyepfelület és a kert többi része közötti határ, az ágyások, burkolatok széle.
Ha azt a feladatot kaptuk kamaszkorunkban, hogy nyírjuk le a füvet, általában több-kevesebb örömmel vállaltuk, hiszen ez már olyan „felnőttes” munka volt. Ám a feladat nehezebb része ott kezdődött, ahol a fűnyírás maga véget ért. Vagyis annál a vonalnál, ahol az ágyások, illetve a kert egyéb burkolt felületei határosak voltak a gyeppel. Ma sincs ez másképp, a gyep szélének rendbentartása továbbra is komoly feladat.

Egy átlagos családi ház kertjében körülbelül 250 m2 gyepfelület van. Ez nagyjából 60 fm szegélyt jelent. Ezzel a gyepfelülettel egy átlagos teljesítményű, benzinmotoros, fűkaszálék-összegyűjtős fűnyíróval kb. 30 perc alatt végzünk. Ezután kezdődik munkánk aránytalanul nehéz és népszerűtlen része. Az átlagos fűnyíróval ugyanis nem tudunk eléggé közel férkőzni a falakhoz, függőlegesen álló cölöpös szegélyekhez, így ott szemtelenül kajla fűcsomók, fűszálak csúfítják el az első ránézésre már rendesen lenyírt gyepünket. A gyepszegély mellett maradt fű eltávolításának több módja van. Az első, sportosabb verzió szerint a füvet kézi ollóval vághatjuk le. Ehhez egyrészt le kell térdelni vagy hajolni, másrészt hosszabb szegélyeknél meglehetősen fárasztó, és a végeredménye sem lesz olyan szép és egyenletes. További megoldás lehet, ha elektromos szegélynyírót használunk, de vigyázzunk, bele ne gabalyodjunk, vagy el ne vágjuk a kábelt. A drágább, nagyobb teljesítményű benzinmotoros társával már gyorsabban tudunk haladni, de itt arra is ügyelnünk kell, nehogy megsértsük a gyep szomszédságában lévő fák vagy cserjék   háncsrészét.

Mindezen problémák akkor merülhetnek fel, ha a kertünkben függőleges szegélyt alkalmaztunk. Nyugat-Európában már többnyire vízszintes szegélyek vannak, melynek lényege, hogy bármi is az anyaga, a szegély felső felülete egy szintben van a lenyírt gyep felületével. Ekkor a fűnyírónk szélső kerekeit könnyedén rávezetjük a szegélyre, és lenyírjuk vele a gyep legszélső fűcsomóit is. Ezzel a kialakítással később hosszú évek felesleges és fárasztó munkáját takaríthatjuk meg. A szegély megépítéséhez kiválóan alkalmazható a bontott tégla, melyet ma már sok helyen árulnak, mert újra divatba jött. Figyeljünk oda azonban, hogy valóban régi, fagybiztos téglát szerezzünk be. Az új gyártású téglák többsége télen a földben szétfagy. Ha pénzt szeretnénk spórolni, és egy kis izgalmat is belevinnénk a kerti szegély kialakításába, akkor a következőt kell tennünk. Nyáron végig kell kerékpározni a környékbeli falvakat. Szinte minden utcában lesz egy ház, melynek udvarán évtizedek óta ott állnak kis rakásokban a kisméretű téglák. Biztosak lehetünk abban, hogy a mi kertünkben, a földben sem fognak szétfagyni. Innentől kezdve már csak be kell csöngetni, és némi alku után haza kell szállítani kertünkbe a kerti szegélynek való téglát. 

Szegélyhez javasolt anyagok: bontott tégla, térkőelemek.
A szegély építésénél fordítsunk kellő figyelmet a rögzítésre. Ez később nagyon fontos lesz. A lerakott szegélynek el kell bírnia a fűnyírót, sőt akár az ágyást gondozó kertészkedőt is. Az alapozásra legalkalmasabb anyag a beton, nagyon kötött talajon esetleg az agyag. 
Költségek: 1 fm bontott téglaszegély anyaga 1200 Ft, nagyjából ugyanennyibe kerül a szakszerű lerakása is alapozással.

Nagyon fontos még, hogy a gyepbe szétszórva beültetett fák és cserjék állandó tányérozást igényelnek, ami nem könnyű feladat (tányér nélkül itt is jelentkezik a szegélynyírás problémája). A legbölcsebb úgy megtervezni kertünket, hogy a gyepbe semmilyen növényt ne ültessünk, hanem azokat valamilyen módon integráljuk a füves részt szegélyező lendületes vonalú ágyásokba.