Régen a gazdák hagyományosan február 10-én választották ki és gyűjtötték be az oltóágakat, amelyeket aztán Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (március 25.) használtak fel. A népi megfigyelés szerint azért kell ezt erre a napra időzíteni, mert a jó oltóágat még nyugalmi állapotban kell elcsípni, de „a föld és a növények nedvei olyan megállíthatatlan akarat hatására kezdenek el ilyenkortályt mozogni, mint a Szent Benedek ikertestvérének, Skolasztikának könnyeit követő eső."
Az idézetben szereplő legenda szerint Szent Benedek minden évben meglátogatta a közelben apácaként élő (iker)testvérét, Szent Skolasztikát. Az utolsó ilyen alkalomkor Benedek a nap végén indult volna vissza a kolostorába, de Skolasztika addig imádkozott, mígnem hatalmas zápor kerekedett, ami miatt Benedek kénytelen volt maradni. 3 nappal később Skolasztika meghalt.
Azóta villámcsapás ellen védő szentként tisztelik, ünnepe február 10.
Aki tehát tartani akarja a hagyományokat, ma fogjon egy borotvaéles kést, és válassza ki a legerősebbnek, legegészségesebbnek látszó oltóvesszőket, amelyeken legalább 3-4 levélrügy van. A levélrügy hegyes, hosszúkás, ellentétben a gömbölyded virágrüggyel, így nem nehéz megkülönböztetni őket. Legjobb, ha kb. 6 mm átmérőjű, 30 cm hosszú ágakat gyűjtünk, lehetőleg a korona naposabb, magasabban lévő részéről.
A levágott vesszőket nedvesen kell tartani, nehogy kiszáradjanak. Az az ideális, ha a felhasználásig 1-5 °C között tudjuk tárolni, párás, nedves környezetben, pl. egy műanyag palackban vagy homokban.
Ha több gyümölcsfáról is gyűjtünk vesszőket, ne felejtsük el feliratozni őket – márciusig sok idő van még…
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
Utolsó kommentek