Bár családunkban kisebbik csemeténk miatt ma „csak” Bálint-nap van, jó alkalom arra, hogy szót ejtsünk egyik kedvenc növényünkről, a nagy szívvirágról (Lamprocapnos spectabilis, korábban Dicentra spectabilis).
Nagymamám kertjében régen minden évben ott virítottak a filigrán rózsaszín szívecskék, de manapság valami miatt ritkán találkozni velük. Pedig Európában már a 19. század óta ismerik, amikor is Kelet-Ázsiából megkezdte hódító útját.
Ha van a kertünkben egy kis félárnyékos rész, ahol laza humuszos a talaj, mindenképpen érdemes próbálkozni vele. Késő tavasztól nyár elejéig gyönyörködhetünk a kb. 60 cm-es növényen csüngő, a rózsaszín mindenféle árnyalatában vagy fehérben pompázó szívecskékben. Igaz, elvirágzás után már elég jellegtelen, de ha páfrányok vagy nyári virágok közé ültetjük, a következő virágzásig szépen megbújik.
Különösebb gond nincs vele, ha a szükséges párás, nedves környezetet megkapja, csak a csigákra kell figyelni, mert ugyanezt ők is eléggé kedvelik.
Nagyobb cserépben, dézsában erkélyen is jól tartható, a rendszeres nyári öntözést és tápoldatozást a következő április-májusban tömött fürtökben nyíló virágokkal hálálja meg.
És ha már a szerelmesek napja miatt jutott eszünkbe ez a gyönyörű kis növényke, ne feledkezzünk meg piros virágú fajtájáról sem, amely – minő véletlen – a keresztségben a ’Valentine’ nevet kapta…
Forráskért katt a képekre!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
Utolsó kommentek