A szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) a bükkfélék (Fagaceae) családjába tartozó fa. Nyugat-Európában, Dél-Európa hegyvidékein, valamint a Kaukázusban őshonos, valószínűleg a rómaiak telepítették be Pannóniába. A szelídgesztenye közepesen melegigényes növény, a mi klímánkon szinte mindenhol megél, a téli kemény fagyokat, valamint a nyári nagy meleget egyaránt elviseli. Tőlünk északabbra is megél ugyan, de ott csak ritkán hoz termést.

A magyarországi fajták az ismert diónemesítő, Szentiványi Péter munkásságának köszönhetőek.

A gesztenyefa fája puha, könnyű, mégis tartós, hasonló megjelenésű mint a tölgy, a felhasználása is hasonló, és körülbelül annyira drága is.

A szelídgesztenyét nem nagyon lehet összekeverni a vadgesztenyével (Aesculus hippocastanum), hiszen termésük és levelük is nagyon különböző. A vadgesztenye termése nem ehető, de fontos gyógyszeripari alapanyag.

Kevesen tudják, hogy a szelídgesztenye fontos gyógynövény is. Ásványi anyagokban gazdag, különleges ízű méze igazi csemege. Teája nyugtatja a nyálkahártyát, a hörghurut, szamárköhögés, valamint köhögési rohamok enyhítésében hatásos. Nemcsak a leveléből, hanem a héjából is készíthető tea.

Magyarországon a Mecsekben, a Dunántúl nyugati részén és a Dunakanyarban, Nagymarosnál vannak valódi gesztenyések. Hogy miért csak itt, arra egyszerű a válasz, mert itt olyan a talaj, amelyet a szelídgesztenye a legjobban kedvel: savanyú, mélyrétegű, szellős, jó vízellátottságú. Ebből a szempontból nekem szerencsém van, hiszen családom a sötét Zalából származik, így sosem volt gond a gesztenyeellátás.


Esős években sajnos szinte még a fán megrothad a termés, de idén szerencsére nem volt ilyen gond. A hétvégi program is egy nagy kosár gesztenye feldolgozása volt. Idén is gesztenyepürét gyártottunk: azaz a gesztenyét megfőztem - több részletben, mert nincs ekkora fazekam -, majd megpucoltam, alig 5 és fél óra után már én is a blog hősi kézsérültjeinek csapatát erősítettem (eddig egyik fotósunk vágott ki egy darabkát az ujjából, egyik olvasónk pedig az egész ujját vágta le - de egyikük sem kertészkedés közben!). Másnap a gesztenyét aprítóval összevágtam, összekevertem vajjal, cukorral, rumaromával, és kb. 20 dkg-os adagokban lefagyasztottam.
Szüleim megnyugtattak, hogy még tudnak adni; végül is időm van, és még kilenc ujjam is...