Kapanyél

Az ingatlanbérlés vitatott része a kert. Az a bérlő, akit nem érdekel a zöldekkel bíbelődés, elviseli a szörnyű állapotokat is. Így érdekes biológiai kísérletnek lehetnek szemtanúi a szomszédok, hiszen szemük előtt vadul vissza a kert; láthatják, miként lepik el hamar az özönnövények, hogyan válik a gondozott gyepből előbb rétszerű gazgyűjtemény, majd ezek az életerős növények hogyan szorítják ki a kultúrzöldeket. Jellemző az is, hogy a gondozatlanság áldozatokat szed. Cserjék vadulhatnak el, pusztulhatnak ki, vagy a tudatlanság miatt nemesként gondoznak terjengő lucernát, vaddohányt, vadszőlőt. Az ilyen eset kárt okoz a tulajdonosnak, kellemetlen a szomszédoknak, mert a szél hordja a gyommagvakat, a csalitos háborítatlan búvóhelyet nyújt a kártevőknek, kullancsoknak. Ilyesfajta látványért általában nem kell messze menni.

Ahogy a szomszéd bérlő a kertészkedést elképzeli: fű(gaz)nyírás kéthavonta, tudatlanságból meghagyott, később mindent elfoglaló pillangósfoltokkal

Az idézet Robert Frost amerikai költőtől származik, és valószínűleg igazat kell adnunk neki. Bár jobb lenne, ha a kerítésnek és a kapunak is csak jelképes telekhatár-kijelölő szerepe lenne, ez egyelőre sok helyen csak vágyálomnak tűnik. Kapukról már többször írtunk a blogon, de ne menjünk el szó nélkül a kerítés mellett sem, ha már körbebástyázzuk magunkat.