Kapanyél

Egész hétvégére gyönyörű időt jósolnak, úgyhogy érdemes kihasználni a vénasszonyok nyarát. A kertben ilyenkor még bőven akad tennivaló, valószínűleg most is talál magának, aki keres.

A szép és bőségesen nyíló virágokon túl nem sok hasonlóság van a rózsák és a havasszépék között. Hacsak az nem, hogy mindkettő hálás, ha ősszel alaposan megtrágyázzák. Akinek régóta van már rododendronja - mert ez a havasszépe nemzetközi neve - tudja ezt, ahogy azt is, hogy kedvence mennyire télálló. Ez határozza meg ugyanis a további teendőket.

Aki a rododendronok fő virágzási idejében, májusban járt már a Jeli Arborétumban, biztosan beleszeretett a népnyelven hangarózsának vagy havasszépének nevezett virágcsodákba. Csak ott próbálkozzunk a tartásával, ahol védett helyre tudjuk ültetni a kertben, a hideg téli szél nem okoz kárt benne, nyáron pedig biztosítani tudjuk a párás környezetet.

A rododendronok májustól ezerféle színt varázsolnak a kertbe, teraszra, azonban igényes növények, gondozásuk állandó odafigyelést kíván. Általában savanyú talajon érzik jól magukat (pH 4,5-5,5), kellően párás, tűző naptól és széltől védett helyen. A drága talajcsere helyett ültethetjük konténerbe is, de mindenképpen mészmentes vízzel (esővíz vagy lágy víz) öntözzük.

A rododendronok különleges szépségét nemcsak a Jeli Arborétumban csodálhatjuk meg, ha kertünkben megteremtjük az ideális feltételeket. Csak akkor ajándékoznak meg minket színpompás virágaikkal, ha kielégítjük biológiai igényeiket.

Hova ültessük?
Félárnyékos helyen érzik jól magukat. A tűző napnak hosszú ideig kitett növények fagyérzékenyé válnak, az erősen árnyékos területen pedig megnyúlnak, és virágzásuk elmarad vagy csökevényes lesz.
Bizonyos fajtaváltozatok, mint a tarka levelű örökzöld, és az azáleák egy része védett helyet igényel.

Az Alcsúti Arborétumról szóló posztunkon belelkesedve kedves olvasónk, Ninimimi felajánlotta, hogy megosztja velünk ismereteit és fotóit a Jeli Arborétumról. Ma az ő írását, annak is az első részét olvashatjátok.

Hazánk földrajzilag, talajában és mikroklímáját tekintve talán legkülönlegesebb fekvésű arborétuma az Alpoktól szinte látótávolságban, a Vasi-Hegyháton fekszik. Amilyen érdekes és változatos a táj felszíne, olyan a növényzete is. A görög hitrege szerint aszfodéloszok világították meg Hadész birodalmát, az "alvilági mezőket": s ennek a tipikus mediterrán növénynek, a királyné gyertyájának (Asphodelus albus L.) a Hegyhát a legészakibb spontán előfordulása. Az atlanti csarabnak (Calluna vulgaris L.) a legdélibb, a tavaszi héricsnek (Adonis vernalis L.) az egyik legnyugatibb lelőhelye. De találni itt még szubborealis flóraelemeket is, mint az ernyős körtike [Chimaphila umbellata (L.) Barton] és a rovarfogó kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia L.) Észak és dél, kelet és nyugat, alföld és fennsík, földközi-tengeri, atlanti és kontinentális klíma ölelkezik ezen a helyen. Növényföldrajzilag a terület egészen pontosan a magyar flóratartomány (Pannonicum) átmeneti (alpokalji) flórajárásához (Castiferreicum) tartozik.