Kapanyél

Az utóbbi évtizedben (pontosan 2004 óta) egyre többször találkozunk parkok és kertek növényein fehér, vattaszerű bevonatokkal és aprócska, pattogó-röpködő lényekkel: az amerikai lepkekabócákkal (Metcalfa pruinosa).

Most, hogy egyre hidegebb napok jönnek, balkonládáink egynyári növényei nagyon a végüket járják. Nálam még teljes pompában virít ugyan a begónia és a díszcsalán, de a petúnia egyébként szép virágai már csak a megnyúlt szárak tetején csücsülnek. Sebaj, a remélhetőleg hosszú őszre is sok lehetőséget kínál a növényválaszték, hogy ne maradjon kopár a balkon vagy a terasz.

A hóesés mindig felélénkíti a kertek élőlényeit. Aktívabbak a madárkák, lelkesebben keresgélnek a fák kérgén már ezerszer átvizsgált repedésekben, hátha ott maradt egy rovartojás vagy bábdarab. A hó rendkívül jó nedvességpótló, és a fagyvédelem szempontjából is igen hasznos. Akinek örökzöldjei vannak, nyugodtan kupacolja alájuk a felesleges havat. Ha olvad, akkor az öntözővízből kortyolhatnak a tuják, fenyőfélék.

A hóból nagyszerű tujaöntöző víz lesz

Pompás levélszíneket produkál az ősz. Különösen az olyan, mint a hetek óta tartó 2012-es. A káprázatnak egy fagyos éjszaka és utána egy alapos eső sajnos véget vet, és hamar ragacsos maszattá gyúrja a lehulló leveleket, de addig is élvezzük a színkavalkádot, amit a saját kertbe is be lehet hozni. A vidéki, kertvárosi területeken a túl élénk és nagyon sokféle növényszín együttes alkalmazása helytelen. Olyan színeket kell választani, amelyek a természettel harmonizálnak, nem pedig versenyeznek.

Tiszakürti arborétum