Az egyik legfontosabb őszi munka a hidegre érzékeny hagymákat és más földben rejlő kincseket felszedni és védett helyre cipelni. A menteni valók között elsők között a kánákat vagy, ahogy sokan ismerik, rózsanádakat kell kiásni.

 

A kána azon növények közé tartozik, amelyek, ha jó helyre kerülnek a kertben, tekintélyes megjelenésükkel, hatalmas leveleikkel, buja virágaikkal trópusi hangulattal kárpótolnak a sok munkáért. Egyesítik a banáncserje és a bambusz látványát. Valódi növénycsoda, hiszen a húsos, kannára emlékezető rizomájából tavasszal lenyűgöző és buja lombozat alakul ki. A széles és hosszú (30-80 centis) levéllemezek, amelyek bordázott, zöld vagy lila levélnyélen ülnek, impozáns látványt nyújtanak a több méteres magasságot is elérő növényen.

Fajtától, hibridtől függően júliustól októberig a színpompás színű - sárga, piros, narancs, ritkán rózsaszín vagy fehér, néha kétszínű- vagy foltos - virágok csoportokban vagy fürtökben állnak a szár végén. 

A különleges megjelenésű növény sok munkát ad, de megéri. Ősszel nemcsak a hőmérőt, de a kána leveleit is figyelni kell. Az első fagy nyomot hagy a levelein. Akár esik, akár fúj, az első jelre ki kell ásni a rizómáját. Érdemes tompa élű kézi ásóval dolgozni, ugyanis nyáron a rizómák sok új hajtást hozva szaporodtak. A felszínre került rizómákról alig kell a földet lerázni, homokkal teli vödrökbe, nejlonzsákba, ládába, vagy újságpapírba csomagolva, hűvös (nem fagyos), száraz, sötét helyen kell teleltetni.

Új hajtásokkal a rizómák is jelzik, mikor érkezik el a tavaszi ültetés ideje. Kicsit másként „látják” az időjárást a sötét pincéből, az ültetés idejét olyan időszakra kell időzíteni, amikor már nem érkezhet megsemmisítő, tartós fagyhullám. Klímánkon ez általában május eleje. Az újonnan vásárolt rizómákkal nincs sok teendő. A földbe velük! A régiek közül azonban a több hajtással rendelkező, nagyobb példányokat érdemes - nem vágva, inkább törve - szétválasztani és így szétültetni. A hatalmas méretűre növekvő kána akkor mutat jól, ha egy-egy csoportban többen, legalább hárman vannak, és a csoportok között érdemes legalább fél métert hagyni.

A kána vagy rózsanád különcségének fő oka, hogy a karibi és trópusi Amerikából, a felfedezés után, a XVI. században gyorsan terjedt szét a világon. Innen a tudományos elnevezésében (Canna indica) az Indiára utalás is, akkor ugyanis azt hitték, nem új földrészen, hanem a már ismert Keleten vannak. A Canna indica volt talán az első dísznövény, amit Amerikából Európába hoztak a spanyol misszionáriusok. Ezek után nem is lehet véletlen, hogy a meleg, nedves félárnyékos helyet kedveli, és mivel nagyra nő, a tápanyagban gazdag talajt. A csigák a kánák nagy hódolói, nem szabad hagyni, hogy szép leveleiket szétrágják. Ez a kánaszerelem több a véletlen kóstolásnál, a rózsanád valóságos csigacsalogató növény. Mondhatni úgy is, aki kánát ültet, készüljön fel a csúszómászók inváziójára.

Vannak már apróbb változatai is, ezek jól megvannak a teraszon egy nagyobb edényben.

zerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!