"Jár a kaspós” – figyelmeztetett a szomszédasszony, amikor cipeltem be a kertbe egy újonnan vásárolt növénytartót. Gondoltam, csak nem mászik be a kerítésen valaki egy pár ezer forintos edényért. Tévedtem, reggelre a földre borított növény tanúsította, mégiscsak beugrott az új cuccért a jó szemű kaspós, ahogy a környékünkön elnevezték a gazt. Vad indulatokkal figyeltem ettől kezdve az esténként gyanúsan viselkedő sétálókat. Minden ismeretlenben tolvajt sejtettem, s kutyasétáltatás ürügyén járőröztünk, ebünk biztos szép időszakként emlékszik azokra az időkre.

A mi kaspósunk eltűnt, azóta sem jött. Annyit azonban meséltek róla, hogy a zsibpiacokon árusítja az új kerti edényeket. Így volt vagy nem, ma már mindegy. Különben is az új Btk. már nagyobb lehetőségeket biztosít a kerti tárgyak, növények védelmére.

De most már nemcsak drágább cuccokat, hanem ilyentájt a frissen ültetett növényeket is csenik, nemcsak közterekről viszik, a balkonládából, ágyásból is kihuzigálják.

  

Lábatlani mementó: nappal ültették, éjjel húzták.

A nagy szegénységben a szépet mégiscsak akarók talán így szerzik be növényeiket. A pár ezer forintos kár nagy bosszúság annak, aki pénzt és álmokat ölt a cserépbe. Állítsanak csapdát az álmok megrablójának, szőjenek terveket, de ne a lengő buzogányról, amely pörölyként lecsap a cseréphez nyúlóra, és villanyt sem érdemes az erkély korlátjába vezetni. Viszont a diliboltban kapható láthatatlan tinta jelöli a tolvajt, a növények közé rejtett patkányfogó kékre üti a körmét, ha ott nyúlkál, ahol nincs keresnivalója, de egy kamera is megteszi, a fényképet pedig közzé lehet tenni a kertészszájtokon, hiszen senki sem akar emu lenni egy békés családi kertfotón.