„A kakukkfű illatát árasztod” - bókoltak egykor a görögök, ha dicsérni akarták a kecses hölgyeket.  A kakukkfű (Thymus) népszerűsége azonban korábbi időkre nyúlik vissza: tartósító, fertőtlenítő hatását már az egyiptomiak is nagyra becsülték, a balzsamozásnál ki is használták.

A legtöbb nyelvben elnevezése megőrizte görög eredetét: thymos = bátorság. Nem csoda hát, hogy a római katonák a kakukkfüves fürdőtől remélték erejük megsokszorozását, és a középkori hölgyek is azért hímeztek lovagjaik zsebkendőjébe kakukkfüvet, hogy azok biztosan visszatérjenek a csatából.

Az ajakosok családjába tartozó, Dél-Európában őshonos kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) magyar neve onnan ered, hogy akkor virágzik, amikor májusban megszólal a kakukk. Népiesen hívják még balzsamfűnek, tömjénfűnek, démutkának, timiánnak.

Mediterrán származásának köszönhetően a legjobban tűző napon érzi jól magát. A talajban sem válogatós, kerti földben és sziklakertben egyaránt szépen fejlődik. Az ellenálló növény legnagyobb ellenségei a fejlődését elnyomó gyomok, ill. a fiatal és a nagyon öreg tövek könnyen kifagyhatnak.  A 2 évesnél idősebb bokrok már jól tűrik a nálunk jellemző teleket és a szárazságot is.

Általában 4-6 évig lehet egy helyben, utána már érdemes máshova telepíteni, mert „elfárad” a talaja. Az öregebb bokrokat még novemberben sem késő kiásni, az egészséges részeket szétosztani és új helyre elültetni.

Ha dugványozzással szeretnénk szaporítani, az egyéves fás hajtásokból vágjunk le kb. 6 cm-es darabokat a nyár folyamán, és árnyékos helyen, a földjét állandóan nedvesen tartva gyökereztessük. Szeptemberben vagy a következő tavasszal ültethetjük ki a kiszemelt helyére.

Viszonylagos igénytelenségének köszönhetően ültethetjük sziklakertbe, kerti utak mellé, virág- vagy zöldségágyak köré, ahol távol tartja majd a csigákat. Jól megél dézsában vagy virágládában is, így balkonnövénynek is kiváló.

A vad tesó: mezei kakukkfű (Thymus serphyllum)

A kerti kakukkfű minden része nagyon finom illatot áraszt, sokkal erősebbet, mint vadon élő rokona, a mezei kakukkfű (Thymus serphyllum). A jellegzetes aromát illóolajának több mint 30 összetevője közül a timolnak köszönhetjük, mely a növény baktérium- és gombaölő hatását is biztosítja. Ezenkívül tartalmaz még cseranyagot, szaponint, flavonoidokat.

Citromillatú rokonával (Thymus citriodorus) társítva nem csak a kertben, hanem a konyhában is igazi illatorgiában lehet részünk.

 Citromillatú kakukkfű 'Archer's Gold'

Mostanság, amikor az esős, ködös, hideg időben sokan kínlódnak felső légúti megbetegedésektől, jó szolgálatot tehet, ha van otthon kakukkfű. Már néhány friss levél elrágcsálása is enyhíti a torokfájást, 2,5 dl forrásban lévő vízből és 1-2 tk. kakukkfűből készült teája pedig segíti az emésztést, étvágygerjesztő, láz- és gyulladáscsökkentő, köhögéscsillapító és nyákoldó hatású. Ahogy sok más gyógynövényt, a kakukkfüvet is csak mértékkel ajánlott fogyasztani, várandós nők pedig jobb, ha kerülik.

Forrás itt és a képekre kattintva.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!