Kapanyél

Ha minden igaz, még néhány nap, és a kertek újra felszabadulnak a hó fogságából. A melegebbre forduló idő meghozza a kertbarátok mozgás- és munkakedvét. Nagy csapást lehetne most mérni a gyepet rontó mohára.

Február - Böjtelő hava

8. hét:

- február 21. (Eleonóra): Húshagyókedd. Ha csillagos az ég, sok tojás lesz ebben az évben.

- február 22. (Péter): Hamvazószerda: a nagyböjt kezdete. Péter üti az üszögöt, jön  a melegebb idő.

- február 24. (Mátyás): Ha Mátyás jeget talál, akkor feltöri, ha nem talál, akkor csinál.

Télen a lombozat hiánya miatt minden állat jobban szem előtt van, mint más évszakban. Most olyan madarakról lesz szó, amelyek egész évben a költőhelyük közelében tartózkodnak, télen figyelhetők meg a legjobban, és minden porcikájukban tökéletesen alkalmazkodtak ahhoz, hogy a fák törzsén és ágain éljenek. Lábuk rendkívül erős kúszólábbá módosult. A legtöbb madárnál 3 ujj előre áll, és 1 ujj hátra. A harkályoknál ez 2-2-re módosult, ami nagy előnyökkel jár: a fakéreg megmarkolása sokkal hatékonyabb, ha egyenlő erőt tud felülről és alulról is kifejteni. A farktollak a madaraknál a repülés közbeni kormányzásra, fékezésre szolgálnak. A harkályoknál kapnak egy merőben más funkciót: meg kell tartaniuk a testet a függőleges fatörzsön. Ennek megfelelően a farktollak rendkívül kemények. A csőr erős vésőcsőrré alakult, és ez nem azért van, hogy a madár be ne verje a fába a fejét: képes vele kivájni a költőodúját, segítségével keresi a kéreg alatt mocorgó lárvákat. És ha már itt tartunk, pár szót érdemes szólni arról, mit is kopogtat a fa törzsén harkályunk.

Fekete harkály

Minden évben nagy fejtörést okoz, hogyan értékeljük az adott telet: hol sok a hó, hol kevésnek ítéljük, hol szélsőséges időjárásról beszélünk, meg globális felmelegedésről, az egyre gyakrabban várható világvégéről nem is beszélve. Pedig furcsa, rendkívül enyhe telek régen is voltak, ezekből gyűjtöttünk össze egy csokorral:

"Ezek közé tartozik: az 1182-i, amikor a gyümölcsfák február 2-án már rakva voltak gyümölccsel; 1186-ban februárban az alma dió nagyságúra nőtt; májusban arattak, s augusztusban a szüretnek is vége volt.

Egy-egy téli séta - akár fenyő, akár lomberdőben - azon túl, hogy jóleső testi-lelki felfrissülést jelent, érdekes látnivalókkal is meglep bennünket. Ilyenek a nagyon változatos formájú és színű, tetszetős vagy érdekes, élősködő, farontó taplógombák. Több mint 30 fajuk közül mi leggyakrabban a közelünkben lévő lomberdő fáin élő borostás réteggombával (Stereum hirsutum), a lepketaplóval (Trametes versicolor), a sárga gévagombával (Grifola sulphurea), a kénsárga taplóval (Poliporus sulphurus) találkozunk, és legutóbbi szerzeményünkkel, a 2 db parázstaplóval (Phellimus igniarius), melyeket egy öreg fűzfáról választottunk le.