Kapanyél

Ezzel a felirattal találkozunk, ha a Füvészkert Pálmaházába lépve balra fordulunk. A táblához közelebb menve se derül ki sok minden erről a nem túl jellegzetes fáról. Mi most egy kicsit azért körbejárjuk az előbb említett óriás csalánfát (Dendrocnide excelsa) és rokonságát.

A csalánfák Ausztrália keleti partján és a Polinéz szigetvilág erdőszélein őshonosak. 6 fajukból mindössze kettő nő meg tényleg fa méretűre, a maradék 4 mindössze alacsonyabb bokrok formájában nyújt táplálékot számos rovarnak. A fák viszonylag nagy lombkoronájú, maximum 40 méter magasra megnövő fásszárúak. Mint általában az erdőszéli fákra jellemző, ez a 2 fafaj is gyors növésű, és nagy fényigényű. Fájuk puha, rostban szegény, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy miután elpusztulnak, kb. 2 év alatt teljesen elrothadnak. Virágzatuk apró virágokból áll, és az ágak villás elágazásában foglal helyet (bár sajnos virágzást a Füvészkertben a FitoFriday tagjai még nem látták soha).

Most nem egy újfajta burgonyáról, de még csak nem is valami jó kis receptről szólunk, hanem a rózsaszaporításról.

A dugványkészítés nem nagy ördöngösség, még városi, ámde telektulajdonos nagymamám is gyakran csinálta. Igaz, ő nem kerített nagy feneket a kertészkedés tudományának. Ahogy már valahol a blogon régebben említettem, vetni úgy vetett, hogy kiszórt egy marék magot, majd amikor kikeltek, a hasonlókat csoportosítva ültette össze. A szőlőt mindig szemmagasságban vágta le, mintha sövény lenne, mégis neki volt a legszebb termése az utcában.

Évről évre, ahogy az idén is, a visszavonuló árvíz bőven ad munkát az elárasztott kertek gazdáinak. Ami a zöldségeskertet illeti, ha esetleg túl is élik a növények a víz alatt töltött napokat, ilyenkor mégis jobb újra kezdeni. Pedig az áradás nemcsak rosszat, kiöntött pöcékből származó gusztustalanságot, fertőző baktériumokat, hanem príma öntéstalajt is hoz.

Van, akinek bejön az árvíz

A tavasz és a nyárelő, még ha idén kissé változatosra sikerült is, fontos átmeneti időszak a behúzódó, passzív tél és a kitárulkozó, aktív nyár között. Ha az évszakok hullámzásában a nyár és a tél a két ellenpólus, akkor a tavasz és az ősz egyensúlyozza ki a pólusokat: tavasszal az éledő energiák felébresztik, serkentik a szervezetet, ősszel fokozatosan behúzódunk, a nyári bőséget raktározzuk el a tél számára.

A tél alatt feléltük szervezetünk tartalékait. Ha megfelelően sikerült a tavaszi nedvkeringés-indulás, és szervezetünk megtisztult a tél alatt lerakódott terhektől (tavaszi írásunkat ld. itt), akkor a következő feladatok egyike a vitamin- és ásványianyag-raktárak feltöltése, a másik a szív előkészítése a nyári terhelésre. Szerencsére a természet készre becsomagolta megfelelő formában nekünk mindazt, amire valóban szükségünk van ilyenkor!

Elérkezett az idő, hogy a klaviatúrát és a kapanyelet (kis- és nagybetűvel egyaránt) hátizsákra és fényképezőgépre cseréljük.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elkövetkező két hétben bárki olvasnivaló nélkül maradna: a blogon - ha nem is minden nap - továbbra is találtok majd friss bejegyzéseket, Facebook-oldalunkon pedig 1-1 régebbi posztunkat olvashatjátok újra (vagy éppen először…).

Én megpróbálom távol tartani magam a számítógéptől, így a hozzászólásokra is csak késve fogok reagálni. Cserébe viszont feltöltődve, sok szép fotóval és ötletekkel kezdjük majd a júliust.

Addig is jó munkát vagy éppen pihenést mindenkinek!

Judit, a szerk.