A balkonkertészek alig ismerik az évelő szegfűféléket, pedig párnás telepeik pompásan virágzanak a ládákban. Igénytelen voltuk miatt népszerűbbek is lehetnének, és a szegfűfélék történetét vizslatva kiderül, hogy voltak szebb napjaik is. Mellettük szól, hogy jó néhány olyan fajuk van, amelyek – igaz dísztelenül - különösebb gond nélkül a szabadban is átvészelik a telet. Ráadásul meg se kottyan nekik, ha a virágládájuk átfagy.
Csüngőszegfű
A több mint 300 fajt számláló közösségben a legtöbben európainak mondhatják magukat. Nem csak a mediterránum, de Magyarország is jeleskedhet, hiszen idevalósi - endemikus magyar faj - a tartós szegfű (Dianthus diutinus). Magyarországon minden bizonnyal ez a szerény külsejű a legdrágább szegfű, hiszen a fokozottan védett növény minden példánya negyedmillió forintot ér. A botanikusok munkáját dicséri, hogy nemrégiben fejeződött be sok ezer, kertészetben felnevelt példány visszatelepítése eredeti élőhelyükre. A faj sikerében reménykedve le sem írom merre jártak az ültetők, nehogy a tolvajok könnyen megtalálják. Annyit azonban tudni kell, hogy a közepes termetű, 20-50 centiméteresre megnövő, évelő szegfűfaj kizárólag Magyarországon, a Duna-Tisza közének homokpusztáin és homokos rétjein őshonos.
A nemes változatoknak se szeri, se száma
A szegfűk, legyen szó egynyári, kétéves, évelő fajokról, a világ kertjeiben sokfelé előfordulnak. Ismert festők számos portréjukhoz modellt állók kezébe nyomtak szegfűt, nem kellett attól tartaniuk, hogy hamar tönkremegy. Ez is előnyei közé sorolható.
A Hölgy szegfűvel című festményt (ld. fent) Rembrandt 1665 körül alkotta, Jan van Eyck ehhez képest jó kétszáz évvel korábban festette a Férfi szegfűvel című képét. Az emberi történelmet végigkísérő szegfűről e képek láttán is kiderülhet, hogy évszázadokkal korábban még egyszerűbb változatait is annyira kedvelték, hogy vagy a piktor nyomta kezükbe, vagy maguk szerették volna, ha így készül a kép.
Jan van Eyck: Férfi szegfűvel
A szegfű magyar neve is utal szeg alakú levelére és szirmaira. A keresztények szerint a fehér szegfű a passiót, Krisztus kereszthalálát szimbolizálta. Piros változata viszont a világi szerelem, életöröm és hiúság jelképeként ismert. A francia forradalomban piros szegfű volt a royalisták jelképe, a huszadik században viszont a munkásosztályé, a szocialistáké lett szegfű.
De vissza a balkonládák szegfűire: ide leginkább a rövid száron virágot hozók valók. Ilyen az alpesi szegfű (D. alpinus), mezei szegfű (D. deltoides), pünkösdi szegfű (D. caesius), tollas szegfű (D. plumarius), fényes szegfű (D. nitidus), magyar szegfű (D. pontederae), szakállas szegfű (D. barbatus), kínai szegfű (D. chinensis).
Cserepes törpeszegfű
Általában a humuszos, tápanyagban gazdag talajokat szeretik, de a tágasabb balkonládákban megelégednek a kétévenkénti talajcserével; ilyenkor érdemes megritkítani túlságosan dús párnáikat is. Ajánlatos betegségeikre is figyelni: támadja a mozaikvírus, fuzárium, rozsda- és levélfoltosodást okozó betegségek, de kedveli a takácsatka is.
Utolsó kommentek