A vég nélküli esős napok már az ősz közeledtét jelzik. Szeptemberben már színesednek, és később egyre gyorsabban potyogtatják leveleiket a fák, cserjék.  A levél zöld színét a klorofill adja, melynek révén jut a növény energiához. A levelek hullása és elszíneződése öregedésüket jelzi. Ilyenkor a növény által felvett vízben lévő sók koncentrációjának növekedése okozza a színváltást. Az élő levél ugyanis tiszta vizet párologtat el, és a növény szempontjából felesleges anyagok a levélben maradnak. A levélhullás előtt először lebomlik a klorofill. A levélben maradó karotin és xantofil sárgává, barnává változtatja a lombozat színét. A kezdeti sárgulást a különféle fajtákban, változatokban más és más, másodlagos színezőanyagok módosítják. Például a vörös elszíneződést egy antocián nevű vegyület okozza. Az örökzöld lomb- és tűlevelűek szintén elhullatják lombjukat, csakhogy kevésbé látványosan. Leveleik élettartama ugyanis több év, ennyi idő alatt cserélődnek ki.

A gondos kertészre cudar napok várnak, mert kezdődik a vég nélküli sepregetés, gereblyézés. A hulló leveleket a kultúrkertekben sok és nehéz munkával lehet eltávolítani. Szerencsésnek mondhatja magát, akinek kertjét a szél járja, mert a fuvallat gyakran jótékonyan segít egy kupacba kergetni a leveleket.

Ha egészséges az avar, akkor az égetés helyett meleg téli takarót lehet belőle készíteni a hidegre, fagyra különösen érzékeny növényeknek. A bokrok, fák alatt a csupasz földön maradtak is eltűnnek előbb-utóbb. A humuszgyártó talajlakók fokozatosan lehúzzák a faleveleket a talajba, amelyek ott bomlásnak indulva javítják annak szerkezetét.

Másra is jó a száraz levél: ha bőven terítenek belőlük a gyökerek fölé és a szárak köré, akkor kitűnő védelmet nyújtanak a fázós föld alatti és föld fölötti növényi részeknek. Egyébként az erdőkben is így működik az avar. Ha szükséges, a szétterített leveleket le lehet fedni lemetszett ágas-bogas gallyakkal, tyúkhálóval, bármivel, ami szellős, és a földön tartja a leveleket, hogy ne fújja el őket a szél.

A kertben a lehullott leveleket a söprűként használható - legfelső fokozatba állított - forgókéses fűnyíróval, lombszívóval is el lehet távolítani. A fűnyíró tartályát gyakrabban kell kiüríteni, de elmaradhat a gereblyézés. Biztos módszer, ha szélcsendes időben a sávba összehordott leveleken megyünk végig. A lombszívóval most először dolgozóknak ajánlható, hogy előbb fújják a leveleket egy kupacba, utána kapcsoljanak szívó fokozatba, és gyűjtsék a leveleket. Az erős levélnyelű dió-, fügelevelekkel, bármennyire is szárazak, nem érdemes bajmolódni, mert eltömik a gépet. Érdemes fújásra kapcsolt állapotban gyakran ellenőrizni, és, ha szükséges, egy hosszabb, göcsörtös fadarabbal tisztogatni a gép légcsatornáját.

Vannak azonban beteg levelek, amelyeken gombabetegségek (feketefoltosság, levélrozsda), rovarok tojásai áttelelnek. Az ilyen leveleket, aki komposztál, tegye a halom közepébe, ott a fejlődő hő megöli a kártevőket, kórokozókat. De megoldás a mélyen földbe ásás is. Ezenkívül a kukába is kerülhet az ilyen levél, vagy bizonyos szabályok betartása mellett el lehet égetni.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!