Sokan már megvásárolták a fenyőfát karácsonyra, ami nem baj, ha kint tudják tárolni, hiszen az árusok, faiskolák se tesznek másként. Az eladásra szánt fenyőket általában már novemberben, de legkésőbb december elején kivágják, így mindegy, várunk-e az utolsó pillanatig.

A fő dilemma ilyentájt mindig az, milyen fát vegyünk. A választék hatalmas, de a pénztárcánk megkönnyítheti a döntést. A legnépszerűbb és legolcsóbb a közönséges lucfenyő (Picea abies), amely ugyan hamar potyogni kezd a száraz, fűtött lakásban, de illata kárpótol a még egy év múlva is felbukkanó tűlevelekért. Ha a karácsonyfatalpba tudunk vizet önteni, késleltethetjük a kiszáradást (ez egyébként általában is igaz a karácsonyfákra), így a lakástűz is könnyebben megúszható.

Tartósabb fajta az ezüstfenyő (Picea pungens), amely ugyan nem annyira illatos, de ezüstös-kékes tűleveleivel, szép formájával gyönyörű dísze a lakásnak. Tűlevelei viszont nagyon hegyesek-szúrósak, kisgyerekeknél egy életre szóló „élményt” okozhatnak.

A toplistában évek óta ott van a szabályos kúp alakú Nordmann-fenyő (Abies nordmanniana), amelynek a közhiedelemmel ellentétben nincs köze Normandiához; nevét felfedezőjéről, Alexander Nordmann finn botanikusról kapta. 2-3 cm-es tűlevelei nem potyognak le, nagyon mutatósak. Egyetlen hibája, hogy egyáltalán nincs illata.

Aki nem szereti a sok díszt, és akár húsvétig is elgyönyörködne  a karácsonyfájában, válassza a feketefenyőt (Pinus nigra): a hosszú tűlevelek önmagukban is díszítenek, a fa pedig a természetben is mindent kibír., így a szobában is sokáig elvan.

Bármilyen fenyőt is választunk, vásárláskor figyeljünk a tűlevelek élénk színére, ill. arra, hogy a fát megrázogatva ne potyogjanak. Az előre csomagolt példányokat nyugodt szívvel hagyjuk az árusnál.

Az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak a földlabdás és konténeres fenyők, főleg a természet védelmét szem előtt tartók körében. Mondjuk itt zárójelben meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen példányokat választók nem mentenek meg egy fenyőerdőt sem, hiszen ezeket a fákat direkt eladásra ültetik és vágják ki. Ráadásul, ha úgy veszünk gyökeres fenyőt, hogy nem tudjuk, mi lesz vele az ünnepek után, könnyen jutnak ezek a fák a húsvéti nyuszik sorsára.

Mindenesetre, ha tényleg azért választunk gyökeres fenyőt, mert később a kertünkben szeretnénk elültetni, inkább faiskolában szerezzük be a lehetőleg még 2 méternél kisebb fát, amelynek jó nagy (20-30 kg) a földlabdája. Így majdnem biztosak lehetünk, hogy nem csak a földből kirántott, erősen csonkított gyökerű példányt kapunk, hanem viszonylag ép gyökérzetet és a vele együtt élő gombákat is rejtő földlabda biztosítja az ünnepek utáni életben maradást.

A gyökeres fenyőt ne vigyük be rögtön a fűtött lakásba, először 1-2 napig tároljuk fűtetlen helyen, és fokozatosan szoktassuk az egyre melegebb hőmérsékletekhez. Szenteste se kerüljön fűtőtest közelébe, majd az ünnepek után minél hamarabb vigyük ki a meleg lakásból (a visszaszoktatás is legyen fokozatos). Legjobb, ha meg se várjuk a hagyományos Vízkeresztet a fa leszedésével.

A majdani ültetőgödröt már most elő lehet készíteni, ami idén nem nehéz, hiszen sehol sincs átfagyva a talaj. A fenyő helyét körültekintően kell kiválasztani, hiszen a most még alig méteres fa évek múlva nagy helyet követel magának a kertben, elfogva az egykori kilátást, „agyonnyomva” a ház falát. Azzal is számolni kell, hogy a fenyő alatt néhány árnyékot és savanyú talajt kedvelő növényen kívül nem él meg semmi.

Ha mindezen tényezőket figyelembe véve megvan a végleges hely, ássunk a gyökérlabdánál körben legalább 20 cm-rel nagyobb gödröt, és az ültetésig takarjuk be. Az ünnepek után a konténeres példányt edény nélkül, a földlabdásat pedig akár a zsákjával együtt (vágjunk rajta réseket) ültessük be. Használjunk zsákos fenyőföldet, majd jól iszapoljuk be. A fenyő tövét takarjuk be szalmával, lombbal vagy fenyőkéreggel.

Száraz, fagymentes időszakban öntözzük meg, és ha minden jól megy, néhány év múlva sudár fenyőfa díszíti kertünket.

Aki pedig a fákat is védeni akarja, meg tűlevelet takarítani se szeret, választhat műfenyőt is, így hosszú időre letudja az évenkénti döntés kínját. Manapság már teljesen élethű példányok közül válogathat a kedves vevő, de mi továbbra is maradunk az illatos-potyogós mellett.

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!