Egy kínai közmondás szerint „a legjobb időpont a faültetésre 20 évvel ezelőtt volt. A második legjobb időpont ma van”. Ráadásul október 31. Faültető Farkas napja is, úgyhogy minden amellett szól, hogy a most még várhatóan kellemes időt kihasználjuk néhány facsemete telepítésére.
Nagyszüleink, dédszüleink idejében még szokás volt, hogy minden gyerek születésekor ültettek egy diófát, vagy valamilyen gyümölcsfát. Manapság meg inkább kivágják a megvásárolt vagy megörökölt telken lévőket, mondván, „csak a baj van velük”.
Pedig nem kellene ennek így lenni: egyrészt a faiskolákban sok ellenálló fajta közül válogathatunk, másrészt, ha sikerül tájfajta gyümölcsöket telepíteni, jó eséllyel lesznek a betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló fáink. Ebben segíthetnek a környékbeli öregek, ha még emlékeznek a régi nevekre, vagy érdemes a szomszédot is megkérdezni: ha nála szépen fejlődik és terem a fa, jó eséllyel nálunk is fog.
A régi fajták felkutatását tűzte ki célul a Tündérkertek mozgalom is, melyekből mára már 40-nél is több van a Kárpát-medencében. Az alapot Kovács Gyula pórszombati erdész szolgáltatta, aki már 20 éve gyűjti a Kárpát-medence, és szűkebb lakókörnyezete, a Göcsej régi gyümölcsfajtáit, melyekből 1600-at talált és őriz a gyümölcsösében. Több mint 100 különböző körtefajtát sikerült összeszednie, pedig meglátása szerint pl. Göcsej az elmúlt 20 évben fajtái felét is elvesztette, mert az öregek kihalásával a régi fajták neve is elvész. A tündérkertek célja tehát, hogy felkutassa, gyűjtse a helyi fajokat és a rájuk épülő gasztronómiát. Egyre több helyen foglalkoznak ezzel a nemes céllal, legutóbb a Pilisi Parkerdő támogatásával a Zsámbéki-medencében gyűjtöttek oltóvesszőket (144 fáról sikerült összeszedni). Érdemes hát felkutatni a környékbeli régi fajtákat, mert ezek ellenállók, igénytelenek, nincs velük különösebb baj. Gondoljunk csak a mónosbéli 200 éves almafákra, amelyek tavaly újra termőre fordultak.
Úgyhogy aki szeretné kertjébe visszacsempészni a gyerekkori ízeket, van rá lehetőség. Manapság, a földlabdás, konténeres csemeték korában végül is bármikor ültethetünk, de azért több érv szól az őszi időpont és szabadgyökerű oltványok választása mellett.
A konténeres fák gyökérzete zsákbamacska, általában otthon derül ki, hogy a növény a helyszűke miatt sűrű, gyenge gyökérzetet növeszt. Így elültetve nem tud megkapaszkodni, ráadásul, ha egyáltalán megmarad, nagyon sok időbe telik, amíg rendes tartó és tápanyagot, vizet felszívni képes gyökereket fejleszt. Addig pedig a fa csak vegetál.
A szabadgyökerű csemetéknél le tudjuk ellenőrizni, egészséges-e a gyökérzet, beültetés előtt csak akkor kell belőle levágni, ha sérült vagy elszáradt részeket találunk. Minél egyenesebb a törzse, annál jobb, és az oltás helye se legyen sérült. Ha kiválasztottuk a megfelelő helyet – figyelembe véve, várhatóan mekkora koronát növeszt a fa, és hogy a legtöbb gyümölcs a szélvédett, napos helyet kedveli - , ássunk legalább 50, de inkább 80x80 cm-es gödröt, melynek a mélysége se legyen 50 cm-nél kisebb, hogy a gyökérzet elférjen. A gödör aljába tehetünk érett komposztot vagy szerves trágyát, de ez utóbbira rakjunk egy réteget a kiemelt földből, nehogy a közvetlen érintkezés megégesse a gyökérzetet.
A facsemetét olyan mélyre ültessük, ahogy a faiskolában volt. Ha szükségesnek látjuk, karózzuk ki, de ez el is maradhat. Tányérozzuk, majd locsoljuk be. Az őszi ültetés további előnye, hogy már nem várható nagy meleg, viszont csapadék jöhet, így nem szárad ki a frissen ültetett csemete, és már a következő nyáron gyönyörködhetünk benne, milyen szépen fejlődik.
Utolsó kommentek