Kapanyél

A patisszon (Cucurbita pepo convar. patissoniana Greb.) - vagy püspökkalap, esetleg ujjas- vagy csillagtök - nekem egy igazi botanikai talány. A teremtéstörténetét valahogy úgy képzelem, hogy a Jóisten (vagy a természet, vagy akármi is legyen az) éppen a tökféléknél tartott, de az uborka, a főzőtök és a cukkini után már valami virágra vágyott, csak a kezében még nagyon benne voltak a fent említett zöldségfélék tulajdonságai. Különben mi értelme volna egy ízre ugyanolyan jellegtelen dolgot alkotni, mint a spárgatök, ráadásul mindezt megpucolhatatlan formában?!

A cukkini (vagy törpetök) a patisszonhoz hasonlóan a tökfélék (kababosok) családjába tartozik. Nagy víz- és jelentős nyersrost-, C-vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt rendkívül egészséges. Energiaszegény, könnyű, kímélő ételek készíthetők belőle.

Magját tavasszal vetem, a palántákat májusban, a fagyok elmúltával napos helyre kiültetem. Ugyanúgy ültetem és nevelem, mint a csillagtököt. Virágzás után rendszeresen kell szedni, még 20-25 cm-es korában. Ilyenkor a legfinomabb. Állandóan öntözni kell, mert nagyon vízigényes. Uborkával vegyesen kovászolható, egyéb receptekre később visszatérek, amikor már szedni kezdem.

Ha már tökfélékről esik szó, talán emlékeztek rá, amikor a csicsókáról írtam, említettem, hogy az árokpart és a kerítésünk közötti részt is kihasználjuk. Az egyik részébe májusban három bokor sütőtököt ültetünk, melyeket helyhiány miatt a disznóól tetejére futtatunk, és a termés ott érik be.