Kapanyél

A patisszon (Cucurbita pepo convar. patissoniana Greb.) - vagy püspökkalap, esetleg ujjas- vagy csillagtök - nekem egy igazi botanikai talány. A teremtéstörténetét valahogy úgy képzelem, hogy a Jóisten (vagy a természet, vagy akármi is legyen az) éppen a tökféléknél tartott, de az uborka, a főzőtök és a cukkini után már valami virágra vágyott, csak a kezében még nagyon benne voltak a fent említett zöldségfélék tulajdonságai. Különben mi értelme volna egy ízre ugyanolyan jellegtelen dolgot alkotni, mint a spárgatök, ráadásul mindezt megpucolhatatlan formában?!

A csillagtök, vagy más néven patisszon magját április közepe után olyan helyre vetem, ahol az udvarban gyep vagy csalán volt. Szerencsére a mi kertünkben sok helyen van csalán. Jó nagy fészkeket készítek egymástól kb. 1 méterre, a földet trágyával vagy komposzttal keverem. Minden fészekbe 3-4 magot teszek 4-5 cm mélyre. A csillagtök hatalmas bokrot nevel. Ha kikel, a két legerősebb tövet meghagyom, a többit elcsípem. Szereti, ha a közelében pasztinák vagy sárgarépa nő. Amíg a levelei ki nem fejlődnek, sok vizet kíván, utána már maga gondoskodik a vízellátásáról. Addig kapálom, amíg a levelei megnőnek, hogy körülötte ne repedjen ki a föld. Hamar virágzik, de az első virágokból még nem lesz termés. Ha már termőre fordul, rendszeresen és gyakran kell szedni, kb. 3 naponként. Szedés után, lehetőleg este jól be kell locsolni.

Virágzás után 2-3 nappal termése már 4-6 cm, zöldesfehér színű, ekkor a legfinomabb. Június végétől szedhető, akkor majd visszatérek rá, milyen finomságokat készítek belőle.