Kapanyél

Az idén a nagy nyári meleg és a kevés csapadék is okolható az apró gyümölcsért. A törpén maradt termést viszont nem kell a szemétre, komposzthalomra dobni. A szorgos kertész sokféle módon hasznosíthatja, persze nem árt számolni, mennyibe kerül a tartósítás során felhasznált energia, víz, csomagolóanyag és segédeszköz. A matekfeladatban ugyan nem szerepel a saját munkaerő költsége, de az azért biztos, hogy még így is olcsóbb, mint a boltból hazacipelt élelmiszer. Míg a csonthéjasokból - az aszalványokon túl - lekvár, bor, szörp, lé és még sorolhatnánk hányféle házilag tartósított termék készíthető, szűkebbek a lehetőségek az almával, mert belőle leginkább lé, bor és pálinka készülhet.

Sok kertben apró maradt az alma

A tulipán a tavasz egyik hírnöke, a magyar népművészetben kiemelt helyet foglalt el, gondoljunk csak a tulipános ládára. Éppen ezért sokan azt hiszik, hogy a tulipán igazi magyar növény, de ez nem igaz. Ázsiában őshonos, és török közvetítéssel került Európába. Nyelvemlékeinkben is csupán az 1640-es években fordul elő először. A 16. században egész Európában divatba jött a kertészkedés, az emberek messze földről hozatták a ritkább virágfajokat, és egy-egy különlegességért kisebb vagyonokat fizettek. Ugyanez történt Magyarországon is, gyűjtötték a ritka virágokat és gyógyító füveket. Nemesi családok megrendelték a külföldön megjelent füveskönyveket, de sok magyar is írt könyvet a növényvilágról, pl. Batthyány Boldizsár a hazai gombákat festeti meg, Nádasdy Tamás magyar orvosa a gyógyító füveket és virágokat mutatja be. A 16. században egymás után jelentek meg a füveskönyvek és a kertről szóló munkák. A világhírű botanikus, Carolus Clusius (1526-1609) is hazánkba érkezett, és az ő munkásságának köszönhetjük, hogy több külföldi tudós is kezdett érdeklődni Magyarország növényvilága iránt. Neki tulajdonítják a tulipán európai elterjesztését. Azt viszont kevesen tudják, hogy ő Magyarországon találkozott először tulipánokkal.

Tulipán Clusius egyik metszetén