Sokfelé él Magyarországon fügefa. Az első néhány évben óvni kell a téli hidegtől, később már megedződik, s a nagy fák is biztosan teremnek – ajánlják a médiakertészek.

Néhány fügefát régóta figyelek: az egyik egy forgalmas óbudai út melletti kerítés mögül kandikál ki. Régebben állt alatta egy újságosbódé, annak a tetejére másztak fel a nassolni vágyók. Ez a fa egész nap teljes fényben áll. A másik véglet a Gülbaba türbe közeli kis utca egyik házának kertjében áll, bőven terem, de ez a fa soha nem látja a napot.

Ezek után, gondoltam, én is próbálkozom. A csemetét nem volt nehéz beszerezni. A klíma melegedését is jelzi, hogy egyre többen sikerrel teleltetik át a fügét. Néhány évtizede Magyarországon különleges mikroklímájú helyeken, a Mecsek déli lejtőin, a Balaton északi partján meleg zugokban élte csak túl a mínuszokat. Az ezredforduló után a gondosabb kertészek már rendszeres saját terméssel büszkélkedhettek. A füge – amint a legtöbb sokoldalúan hasznosítható növény – világpolgárrá vált. Akit a rokonsága is érdekel, jó, ha tudja, hogy a trópusokon, szubtrópusokon élő népes fikuszfélék közé tartozik. Csak a fügefélék több mint hatszáz fa, cserje, kúszónövény és lágyszárú alkotta családba tartoznak. Sok fikuszféle melegkedvelő szobanövény, de nálunk a tartós szabad életre bizonyos feltételek megléte mellett csak a fügének van esélye.

Már tíz éve van néhány fügefám, itthon rutinos fügésnek gondolom magam. A füge szabad életre nevelésének két módszere van: a cserepes, és a közvetlen földbe ültetéses. Az elsőnél a fiatal fügét cserépbe, dézsába kell ültetni, és télre a lakás világos helyére, vagy a télikertbe kell becipelni. Gyorsan növekszik, ezért csak néhány évig lehet ezt vele megtenni, aztán ki kell ültetni télire is. A füge egyébként nem jó lakótárs, mert sérülésekor tejnedvet bocsát ki, amely az arra érzékenyek bőrét irritálja. Egyszer, gondoltam megspórolom a sarjak irtásakor a hajlongást, és a damilos fűnyíróval estem nekik. A tejnedv úgy repült szét, mint a turmix, amikor a tetőt lefelejtik a gépről. A bőrömön jó fél évig megmaradtak a vöröslő nyomok. Azóta óvatosabb vagyok.

A házi fügetermést az értékeli csak igazán, aki ismeri a füge különleges termékenyülési szokását. Bonyolult felépítésű virágját csak egy melegkedvelő darázs, a fügedarázs termékenyíti meg. Nem is egyszerűen, mert a fügének két részből álló virága van. Az egyik a virágport szolgáltatja, a másik pedig a termőrészt hordozza. A füge szerencséjére a hímdarázs szívesebben látogatja a porzós virágrészt, a lánydarázs pedig általában a termőszakaszban múlatja az időt. A hím a nász idejére keresi fel a virág termőrészét, s keni szét a magával hozott virágport. Magyarországon fügedarázs nem él, ettől függetlenül termés mégis lesz. Ez a nedvességnek köszönhető, a darazsak szerepét az eső veszi át, ugyanis az esőcseppek viszik a virágport a megfelelő helyre. Aki azonban biztosra akar menni, annak azt ajánlom, hogy a virág nyílásába cseppentsen egy kis növényi olajat. 

A füge sikeres teleltetése türelemjáték. Amíg mozdítható, érdemes védett helyre cipelni. Ha már mázsányi a dézsa, akkor el kell ásni, vagy a dézsában hagyva kell gondoskodni a helyi fagyvédelemről. A nagyobb fagyokig védelem nélkül is megél, később érdemes betakarni. Sokféle módon próbálkoztam: az ostorszerű hosszú ágait összekötöztem, ezt körbegúláztam kukoricaszárral. Nem hozott sikert, ahogy a fóliatakarás sem. Ha azonban téglából térdig érő katlant raktam köré, az már elég volt ahhoz, hogy nem tőből, hanem magasabbról fakadtak tavasszal az új hajtások.
Az idősebb növények már megedződnek, ők tavasszal vidáman kihajtanak. Ha a füge elfagy, az sem végzetes baj. A fagytól védett gyökérnyakból újra és újra kihajt, és előbb-utóbb edzett fává cseperedik.