Az érzékenyebb kerti növények, így az egyre divatosabb díszfüvek téliesítéséről gondoskodni kell. Az igénytelenségük ellenére is rendkívül mutatós keskenylevelűek közül sokat télen védeni kell, ha nem is a hideg, de az alattomosan viselkedő víz miatt.
A japán vérfű -10 fokig biztosan állja a telet
Az évelőként ültetett díszfüvek többsége viszonylag magas növény: a magas füvű rétekről, üde legelőkről kerültek hozzánk. A nyáron igénytelen növények legtöbbje a forró égövből érkezett. Eredeti élőhelyükön a buja vegetáció, általában a bőséges, de legalább közepes csapadékellátás mellett robbanásszerűen növekednek, hogy a társaikkal folytatott versenyből győztesként kerüljenek ki.
A japán díszfű tavasza akkor biztos, ha takaró alatt telel
Arrafelé (különösen a száraz klímájú, sivatagos, félsivatagos tájakon) szélsőséges a napi hőingadozás. Ez meg sem kottyan az óriási fűcsomóknak, a tartós lehűlést azonban védelem nélkül nem élik túl. Az évelő fűfélék sajátossága, hogy a szalmaszárszerű levelek tőcsomója a növényvilágban ritka sarjadzó tulajdonságokkal rendelkezik. Ezért képesek a felégett, levágott, lerágott nádasok, sztyeppék, pampák robbanásszerűen újraéledni.
Kivételnek számít a kecske lakta vidék, ugyanis e legelő jószág a szerencsés fogállása miatt a fűfélék megújulása szempontjából fontos részt is képes kiharapni a földből. Ilyen munkát végez a gyepen egy rosszul, túlságosan mélyre állított fűnyíró is.
De a nedves fagy is pusztíthat. Ezért egyes díszfüvek (pampafű, zebrafű) összekötözött leveleinek tövét falombbal kell takarni, ami azért nem olyan egyszerű, ha ugyanis az összekötözött levelek mentén a téli csapadék a gyökérnyakhoz szivárog és ott megfagy, akkor a növény elpusztul, és elmarad a tavaszi kihajtás. Az összekötött kévét oldalra kell fordítani, lehetőleg úgy, hogy ne törjön meg, ám a víz, hólé ne szivároghasson a tőhöz. Megoldás lehet a megdöntött kévére és a betakart tő tetejére vízszintesen fóliát fektetni.
Zebrafű (Miscanthus sinensis zebrinus)
Díszfüvet legjobb tavasszal ültetni, mert az ősszel átültetett a fagyokig már nem tud jól meggyökeresedni. A díszfüveket csak tavasszal szabad visszavágni. Az egyszikű fűfélék sajátossága ugyanis, hogy a föld feletti részeik nem teljesen száradnak el és a megvágott, üreges, részben élő szárat gombák, baktériumok károsíthatják, sőt el is pusztíthatják.
A tágan vett rokonságba tartoznak a bambuszfélék. Számtalan bambusznemzettség több mint ezer fajtája ismert. Egyesek csak pár centi magasan kúsznak a földön, mások 30 méter magasra meredeznek, sőt van, amelyik fára kapaszkodik.
A bambusz alamuszi növény, az egész kertet könnyen elfoglaló hírére gyakran rácáfol. De ami késik, nem múlik, a trükkös bambusz kiültetése után néhány évig erőt gyűjt, energiája legnagyobb részét a gyökérrendszerének kiépítésére használja; ha mindent behálózott, robbanásszerűen elkezd hajtani. Egyes fajták egy nap alatt egy métert is képesek növekedni. A télálló bambuszokkal ilyenkor nincs teendő, a kényesebbeknél viszont elkel a tőtakarás.
A díszfüvekkel kapcsolatos téli teendők:
Télállók:
Deres csenkesz Deres fényperje Díszsás Gumós franciaperje Havasi perjeszittyó Homoki hajperje Japán díszfű Nádtippan Örökzöld zabfű Pántlikafű Préri kötélfű Tarka sás Tollborzfű Vesszős köles |
Tövét takarni és a víztől óvni kell:
Elefántfű
Ezüstös pampafű
Óriás olasznád
Pampafű
Tarkalevelű olasznád
Szerző: Czauner Péter
Forrásokért katt a képekre.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
Utolsó kommentek