Talán a legismertebb mályvák a hibiszkuszok. Nálunk sok fajuk él: így a kerti mályva, amely törökrózsaként ismeretes, de sok lakás dísze a kínai hibiszkusz, amelyet rózsamályvának is neveznek. Gyakran tavasztól késő őszig nyíló, tenyérnyi különleges virágai teszik sokak kedvencévé. A nagyobbra növő szobanövények között a kényesebbek közé tartozik. Hetente egyszer illik megöntözni, de ha elég nagy edényben van, akkor szereti, ha a két öntözés között megszikkad földjének felszíne.

Az egészséges hibiszkusznövénynek nincs nyugalmi időszaka, akár egész évben virágozhat. Egyenletes tápoldatozás mellett a növény folyamatosan gyönyörűséges virágokat fog hozni, de általában télen, teljes lombozattal mégis pihen. Ilyenkor nem szabad tápoldatozni. Egyik kedves szomszédom egy ilyen, fél télikertjét betöltő példány metszésére kért fel. Erre a legjobb időpont február vége lenne, de mivel a növény folyamatosan gyarapszik, egyfajta előmetszéssel a terebélyességét kissé visszafogtam.

Előtte...

Magát a hibiszkuszt szemlélve kiderült, hogy évente 30-40 centis hajtásokat hoz, tehát ezt is figyelembe véve kell a fő hajtásrendszeren úgy alakítani, hogy idén a tulajdonos által kért teret betöltse. Arra azért ügyelni kellett, hogy minden később megmaradó ágacskán legyen több hajtáskezdemény. Ennél a példánynál ifjító metszéssel, néhány - a tulajdonosra frászt hozó - bátor nyisszantással sikerült a korábbi kesze-kusza, féloldalas alakot harmonikussá alakítani. Az elöregedett ágakat tőből eltávolítottam, a meghagyottakat egy-egy zsenge hajtás felett 1-2 centivel visszavágtam, ezzel a terebélyesség harmadától megfosztottam a növényt. Jó két hónap múlva még egyszer átnézem és a sűrítő hajtásokat eltávolítom.

Utána

A mályvafélék népes családjában vannak lágyszárúak és fások is, melyek a nyári hónapokban hosszan adnak dús és igen szép virágokat. A hibiszkuszok rokonai, a mályvák nem hiányozhatnak a városi műkertekből. Az amúgy meleget, napfényt és sok nedvességet kedvelő növényre jellemző, ahol jól érzi magát, ahogy a trópusokon, ott rendszerint hosszú időre berendezkedik, ezért a fás szárú fajai innen származnak.

A buja mályvák sugárzó életkedvűek, mondhatni: tudnak élni. Légies hajtásrendszerükkel, különleges virágaikkal méltók a figyelemre. Az ilyen tulajdonságoknak azonban ára van. Mindent megkövetelnek: bőséges tápanyagot, vizet, fényt, és szükségük van a melegre is. A cserepes mályvák pedig csak akkor szépek, ha évente új földet kapnak.

Selyemmályva (Abutilon megapotamicum)

Az Althea nemzetség mályvái igazi gyógynövények. Kétnyári, vagy évelő változatai évszázadok óta élnek az európai kertekben. A selyemmályvák feltűnő, különleges megjelenésű, hosszú életű növények. Vannak közöttük apróbb, de legfeljebb méteresre megnövő fajok is. Igazából cserépben, de nem a szobában, inkább napos, félárnyékos, meleg, szélvédett teraszokon, előkertekben érzik jól magukat. Tarka leveleikkel, bókoló lampion, vagy csengettyű alakú virágaikkal méltán keltenek figyelmet.

Mocsármályva (Hibiscus moscheutos)

A mocsármályvát kevesebben ismerik. Késő nyárig szelíden zöldell a kertben, augusztusban azonban kiderül, hogy a lágyszárú terebélyes bokor megérdemelten foglalja a helyet. Egészen a fagyokig hozza 20 centiméternél is nagyobb, de rövid életű virágait. Aki kedvet kap mocsármályva tartására, számítson arra, hogy télen a tövet takarni kell.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!