Néhány hete sok helyen megjelent a hír, hogy tanösvény nyílt Budapest belvárosában. Akkor rögtön nem indultam el megnézni, mert ilyenkor az elején mindig nagy a felhajtás, bennem meg felébred a kisördög, hogy majd megnézzük egy kis idő elteltével, mi maradt az attrakcióból.
Először a tények: a Porzó Korzó elnevezésű „növénysimogatót” a Klímanagykövetség Egyesület lelkes tagjai álmodták meg, akik a legkülönbözőbb szakterületek képviselőiként (pl. környezetkutatók, közgazdászok, formatervezők, egyetemisták) hisznek a tudásmegosztás és a közösségi aktivitás erejében. Projektjeiket a British Council támogatja, a kezdeményezések középpontjában pedig a fenntarthatóság, a környezettudatosság, a klímavédelem áll.
A belvárosi tanösvénynél is ezeket a szempontokat tartották szem előtt: az installációk vázát saját maguk építették lenolajjal kezelt fából, a kaspókba beültetett növények is kizárólag hazai forrásból származnak. A cél pedig – az állatkerti állatsimogatókhoz hasonlóan -, hogy közelebb hozza a természetet a városhoz, hogy a mindennapi életünkhöz kapcsolódó növényeket testközelben érzékelhessük, hiszen legtöbbjükkel már csak feldolgozott formában találkozunk (krém, textil, szárított fűszer, pelenka stb.).
Ez lenne a cél...
Tehát a belváros öt pontján felállítottak egy-egy 2x2x2 m-es keretet, és dróthuzalokon függő kis faládákba ültettek be növényeket különböző tematika mentén. A növényekhez rövid, rendhagyó leírások tartoznak magyarul és angolul, nem a megszokott lexikonos jellemzések, hanem érdekes történetek próbálják meg agyunkba vésni, amit látunk.
Így a Szent István Bazilikánál szimbolikus, mesékből és a Bibliából ismert növényeket mutatnak be: spenót, pipacs, bab, csalán vagy Mekk Elek káposztája, és a Répameséből ismert sárgarépa nő a ládákban. Első látogatásomkor ugyan a ricinus ládájában volt a borsó, de pár napja már minden a helyére került. A tanösvény ezen állomása nekem is hasznos volt: kiderült, hogy a gyerekkoromban bunkernek használt, rengeteg pöttyös látogatója miatt katicabokornak hívott növény a tamariska.
Tamariska
Az Erzsébet téren a gyógynövények kaptak helyet: kiderül, hogy a kamillát bubulykának is hívják, a levendula a „zsákba dugott kabátőr”, a vérehulló fecskefű nevének több magyarázatát is megismerhetjük. Van még borágó, cickafark, aloe és körömvirág is.
A Vörösmarty téren „testburkoló” növények burjánzanak: textilalapanyagok, mint a bambusz, len, kender, aztán indigó, szappanfű, valamint a díszítés motívumait szolgáltató szegfű, nefelejcs, harangvirág és ibolya.
Szappanfű mosáshoz, fogkrémbe, halvába
A Kristóf tér a fűszernövényeknek ad otthont: a talán ismertebb zsálya, menta, kakukk- és citromfű mellett édeskömény, mángold (ez vajon miért fűszer?) és a „poloskaszagú” koriander is megtalálható. Mondjuk, aki nem látott még kaprot a piacon kapható összegumizott kis csomagokon kívül, az itt sem lesz okosabb: a tájékoztató táblán kívül két száraz szár meredezik csak a földből.
A legsanyarúbb sorsra látszólag a Deák téren (pontosabban a Károly körúton lévő Városháza Parknál) álló kompozíció jutott. Itt a bioüzemanyagok, a „hét erő” mutatkozik be: búza, kukorica, napraforgó, „sárgát virágzó és sárgán világító” repce, szója, kukorica.
A hetedikre, az energiafűzre én is kíváncsi lettem volna, de valaki elvitte. Más pedig látván, hogy üres a láda, rögtön szemetesnek használta. A drótokat is kicsit összekuszálta valami vagy valaki.
Nem tudom, az alkotók nyomon követik-e „gyermekeik” sorsát. Az öntözésről a Főkert gondoskodik, a növények kis táblán hirdetik, hogy örökbefogadót keresnek, de az sajnos nem derül ki, hogyan lehet ezt megtenni. Ennek ellenére jó néhány példány már „szülőre” talált, de a támogatók felsorolását látva ők már a születéskor is jelen voltak. Azt sem tudom, a koncepció része volt-e, hogy a konkrét helyszínek ismeretében is alig lehet megtalálni a tanösvény állomásait, vagy csak ezekre a helyekre adott az önkormányzat engedélyt.
Mondjuk nálunk jó móka lett ebből: a kisfiammal detektívesdit játszottunk, amíg én az adott téren gyalog próbáltam a kaszni nyomára bukkanni, ő biciklivel körözött, és mindig elsőnek találta meg. Viszont rajtunk kívül senki nem állt meg megnézni, akárhányszor arra jártunk, pedig mindegyik mellett sokan elmentek…
Utolsó kommentek