Amikor a kertben élő, mozgó parányi élőlényeket vesszük sorra, az egyik legizgalmasabb társaság a medveállatkáké (Tardigrada). Köztünk élnek, mégis kevesen tudnak róluk. A szűk családban kérdeztem felőlük, egyedül Borika lányom tudta kikről van szó, de ő eltér az átlagos kertbarát családtól, hiszen egyetemi biológushallgató.
Egy egyszerű nagyítónál erőteljesebb nézőkére van szükség, hogy e fura kis állatok világába be lehessen kukucskálni, mert áltatában az egy millimétert sem éri el méretük.
A medveállatkák igazi világpolgárok, nem is kell nagyon keresgélni őket, hiszen hihetetlen ellenálló képességük folytán a világon bárhol – a fagyos magashegyektől, a hévizes forrásokig mindenütt – előfordulhatnak, sőt megjárták már a világűrt is. De aki medveállatkát keres, leghamarabb akkor lel rájuk, ha nedves mohapárnát kurkász.
A nevét 1773-ban felfedezőjéről, Johann August Ephraim Goeze német diakónustól kapta."Furcsa ez az állatka, leginkább egy medvére hasonlít", írta róla. A medveállatkáknak ma már több mint ezer faja az ízeltlábúakkal áll közeli rokonságban, de több tulajdonságukban eltérnek. Magyarországon száznál több fajuk él.
Kevés mohát kell szedni...
Többnyire növényi nedveket szívogatnak, de előfordulnak köztük baktériumokat zsákmányolók, paraziták és egyéb ragadozók is. Ha hasznosságukat firtatjuk, a mérleg a pozitív irányba billen. Vannak korhadékevők, vagy olyanok, amelyek más medveállatkákkal táplálkoznak. Minden szerves anyag táplálék nekik. A szájnyílásból kilökhető kampós tüskécskékkel, a valószínűleg az első szelvények karmaiból az evolúció során kifejlődött karmokból kialakult szuronyokkal, úgynevezett styletekkel szúrják föl a sejteket, ezek nedveit izmos garatjukkal szívják ki.
...vizet kell hozzáadni...
A medveállatka saját lábán jár. Ha sikerül a mikroszkóp látómezejébe egy ilyen hengeres, zömök testű jószágot terelni, akkor megfigyelhetőek a szelvényekhez tartozó, karmokban végződő 1-1 pár csonklábak. A testüket borító kutikula kitint, mukopoliszacharidokat, fehérjéket és lipideket tartalmaz. Lehet sima felületű vagy mintázott, víz hatására könnyen megduzzad. Időről időre levedlik régi kutikulájukat. Keringési és légző szervrendszerük nincs.
Majd tovább hígítva a kész algalében úszkálnak a medveállatkák
Hihetetlen vitalitásukban bizonyára szerepet játszik az is, hogy a fajok többsége váltivarú, megtermékenyítésük belső, fejlődésük közvetlen, gyakori a szűznemzés. Megfigyelték, ha a medveállatkák a túlélésre rendezkednek be, akkor a kriptobiózisos rejtettélet-formulát választják. Leállítják anyagcseréjüket, víztartalmuk 99 százalékát leadják, testüket viasszal vonják be, lábaikat behúzzák, és hordó alakot vesznek fel. Ebben a formában akár 100 évig is életben maradhatnak élelem és víz nélkül. Ha újra nedvesség éri őket, akkor rövid idő alatt ismét élni kezdenek.
Egy kis ízelítő a mindennapjaikból:
Szerző: Czauner Péter
Forrásokért katt a képekre!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
Utolsó kommentek