Néhány éve házunk lakói úgy döntöttek, leszámolunk az addigi városi gyakorlattal, mely szerint minden szép és jó, ami az udvaron kinő. Kicsit rendbe rakattuk a kertet, melynek részeként kialakítottak egy pergolával övezett részt, ahol padok és egy asztalka szolgál(ná) a kikapcsolódásra vágyó lakók kényelmét.

A pergolát japán lonccal (Lonicera japonica) ültették körbe, mely tényleg hihetetlen gyorsasággal futotta be a neki szánt támasztékot.

A japán lonc erőteljes növekedésű, 6 m-re is felkapaszkodó kúszócserje. Dúsan virágzik, a virágok nagyon erős, de kellemes illatúak. Gyakorlatilag örökzöld, lombja csak nagyon kemény teleken fagy le (nálunk ilyen még nem fordult elő). Nagy felületek takarására kiválóan alkalmazható, a hajtásoknak csak a legelején kell kicsit segíteni a megkapaszkodásban, utána már önálló életre kelve kúsznak-másznak mindenfelé.

Virágai erős illatúak, fehérek, az elnyílás folyamán fokozatosan sárga színűvé válnak, május és augusztus között nyílnak. Félárnyékos helyen fejlődik a legjobban, sok helyen gyeppótlóként is telepítik. Nálunk nagyon jól érzi magát, tömegét a pergola már alig bírja, lehet, hogy idén vissza kellene vágni...

A pihenősarok azért annyira nem jött be: a loncon túlórázó méhektől nem sokáig lehet ücsörögni, ráadásul a padokat a környék macskái előszeretettel használják napozóágynak, vagy a gyerekek focikapunak. Viszont a második emeletről gyönyörű a látvány, és hajnalban meg este még a lakást is betölti az édeskés illat.

Akit érdekel, egyéb loncfajokról itt olvashat.