A lakásban tartott növényeim kétéltűek, tavasztól a fagyokig a kertben élnek. Nyárra a lakásban egy sem marad, többségük az igazi helyét többéves húzogatás után találta meg. Ilyenkor az őszi berakodáskor elkészülhet a leltár: melyiküknek milyen volt a nyara. A pozsgások között néhányat megviselt a sok csapadék, de a többséggel nincs baj. Egy vaslépcső alatt dekkoló orchideatársaság és az ördögfügék olyannyira jól nyaraltak, hogy alaposan kinőtték tavalyi téli helyüket. Az orchideákkal nincs is baj, mert tőosztással szaporítva elajándékozom a felesleget. A két ördögfüge azonban gyarapodott vagy negyed légköbmétert, amivel már feszegetik a téli elhelyezési lehetőségeim határait. Nagyon a szívemhez nőttek, s arra nem is merek gondolni, hogy jövőre, ha így folytatják, mi lesz velük.
Egy év alatt a duplájára nőtt
Aki nem tudja, miféle növény a clusia, valamiféle fikusznak gondolhatná. A maroknyi cserépből előbújó, virágboltban ritkán kapható haragoszöld levelű fácska remek növény. Barátságos szomszédságban éldegél társaival, akik közül a nagy levelűeket szereti legjobban. Ideális szobanövény: lassan nő, levelét nem hullatja.
A fiatal támasztógyökerek
Tetszetős, szimmetrikus, arányos hajtásrendszert nevel, s aki ismeri, tudja, hogy időnként különleges, nagy rózsaszín virágot is képes hozni. Sőt a fügére emlékeztető, kilenc cikkelyből álló termése is különleges; ha megszárad, gerezdjei szétválnak, és így száradnak meg. Sokáig ezüstös csillagként díszlenek. A növény gazdájának nincs könnyű dolga, mert a kényes növényt csak esővízzel szabad öntözni, napjában többször kell permetezni. A clusia ugyanis a trópusi, szubtrópusi amerikai őserdőkben él.
Eredeti élőhelyén már nem mutat ilyen barátságos képet, mint a szobanövények sorában. Hogy miféle fajzat, jól példázza magyar neve: fafojtó ördögfüge. Amúgy igazi gyilkos.
A nagy rokonsága mintegy 200 fajt számol, közülük vannak barátságosak is, de többen tartoznak a fákra felkúszó, fafojtók közé. A fiatal növények fő ága, hajtástengelye megnyúlt, és - hogy jobban tartsa magát - hajtáseredetű támasztógyökeret növeszt. Amint a hajtás csúcsa egy fatörzset érint, kiderül, micsoda teremtményről van szó. A csúcs jelt ad, és a hajtáseredetű gyökerek átfonják a fát. Ezek vastagsága elérheti a 20 centit és 15-20 méteres hosszúságot, a gúzsba fogott fa nem tud vastagodni, ezért elpusztul. De a lassan fojtogató törzse közben annyira kifejlődik, hogy képes magát megtartani.
Az ördögfüge, hogy fennmaradhasson és sokasodjék, különlegesen gyönyörű virágokat nevel. A megporzást végző rovarok a tápláló nektárért és virágporért szívesen látogatják. Sőt néhány rovar az antibiotikus hatású gyantáját is elhordja, hogy ezzel a gyógyító masszával erősítsék fészküket, vagy betapasszák a rovarlak sérüléseit. A dzsungellakók megfigyelték, hogy gyilkos, fára tekeredő gyökereihez szívesen dörzsölődnek sérült vadak, ugyanis a kiszivárgó nedv gyógyítja a sebeket. Hogy ez pontosan miként működik, megtekinthető Mel Gibson Apocalypto című, nagy vitát kavaró történelmi filmjében: lehet, hogy maja civilizáció bemutatásában pontatlan, viszont a fafojtó ördögfüge pompás sebgyógyítóként tetszeleg.
Szerző: Czauner Péter
Forrásokért katt a képekre.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!