Az általunk nagyon kedvelt őzlábgombákból két faj él a barbacsi erdőben. A csornai rét széle melletti akácosban nő a nagy őzlágomba (Macrolepiota procera).

Első alkalommal a kifejlett példányok tányérméretű (25-30 cm átmérőjű) kalapja, hosszú, 20-40 cm-es lába (tönk) és tömegének látványa volt meglepő. Megnyugtató, hogy a tönkökön a mozgatható gyűrű 100 %-ig biztosítja a felismerést.

Az erdő északi részén a piruló őzlábgomba (Macrolepiota rhacodes) terem .

Ez megtartja félgömb formáját, míg a nagy őzláb csak fiatalon. Kisebb méretű az előbbinél, és a kalap felülete barna pikkelyes. Szintén ehető, jó ízű gomba. A két faj minden évben, mindig ugyanott nő. Rajtunk kívül csak kevesen ismerik ezeket a lelőhelyeket, ezért jó gombatermő évben bőségesen gyűjthetünk ezekből a finomságokból. Nagyon szeretjük a fiatalabb példányokat kirántva, pörköltnek vagy tojással megsütve. Az idősebb példányokat papírral bélelt tálcára rakjuk, levegős helyen szárítjuk, majd kávédarálóval porrá őröljük. A hosszú ideig elálló gombaporral kiválóan javíthatjuk a termesztett gombák ízét.

Egy októberi iskolai kirándulás alkalmával megálltunk a farkasgyepűi bükkös erdőszéli pihenőjében. Rövid sétára indultunk az erdőbe, ahol fantasztikus látványban volt részünk. Megszámlálhatatlanul sok nagy őzláb emelkedett ki az avarból. Pár perc alatt megtöltöttük az összes kiürített hátizsákot. Megérkezve a balatongyöröki táborba, bevittük a zsákmányt a falu vendéglőjébe és arra kértük a szakácsot, hogy készítsen belőle tojásos gombát reggelire a csoportnak. "Hát ez nagy felelősség" – mondta. Erre a vendéglő (inkább kocsma) teljes közönsége egymást túllicitálva elkezdte a meghatározást. A józanabbak nagy őzlábnak vélték, a többiek összevissza beszéltek.Végül előkerítettek egy hivatásos gombaszakértőt, akinek köszönhetően felejthetetlenül finom tojásos gombát ettünk reggelire.